Necromunda bolyvárosai

Meredek hegyormokként meredeznek elő a hamusivatagból Necromunda bolyvárosai. Oromról oromra, toronyról toronyra törnek a magasba, át a mérgezett felhők ködén, behatolva a bolygó atmoszférájába. Milliónyi ember lakhelye ez, mind egy-egy különálló világ, körülvéve a végtelen hamusivatag és a közeli városok által, akárcsak az űr és a benne fénylő csillagok.

Senki nem tudja pontosan milyen idősek ezek a bolyvárosok. Óriási méretük évezredek alatt fejlődött ki, rétegről rétegre terjeszkedve, át a bolygó szennyezett felszínén. A legalacsonyabban fekvő és legöregebb területek, ma már mélyen a felszín alatt húzódnak, eltemetve a maró hamu által, amely vastagon borítja a város alapját. Ezek a régóta elhagyatott részei a bolynak, ma már sötétek és veszélyesek. Csak kémiai anyagoktól, betegségektől és őrülettől fertőzött mutánsok lakják.

Ahol a boly megtöri a láthatárt, ott akár tíz vagy több mérfölddel is a felszín fölé magasodhat terjedelmes méretével. Ez az emberkéz alkotta hegy, egészen a földközeli szintektől tör rendíthe- tetlenül a magasba. Idő rágta, adamantium falai túlnyúlnak a fluoreszkáló ködfelhőn, túl a savas porrétegen, amely összefüggő takaróként borítja be Necromunda felszínét. A város pedig egyre csak nyújtózik az ég felé, át a kísérteties ködökön, míg végül áthatol a felhőrétegen és kilép a tűző nap fényére. A felhőréteg magasságában a város falai, még további öt mérfölddel magasodnak a hamusivatagok fölé.

A porréteg fölött a bolyváros egyetlen karcsú tüskévé vékonyodik. Milliónyi fényponttal ékes toronnyá, amely csaknem teljesen függőlegesen nyújtózik a halványan fénylő felhők fölé, és tör a csillagok irányába. A csúcsot számos, eltérő fajtájú és méretű páncélbuborék tarkítja. Ezek a felszínen található kupolák óvják meg az alattuk lévő vegetációt a ritka és száraz kinti levegőtől. Karcsú tornyok törik meg a külső burkot, hatalmas méretű és díszes paloták ezek, mégis eltörpülnek a bolyváros rendkívüli mérteihez képest. Megfelelően alátámasztott erkélyek nyúlnak ki, akár több száz méterre is a nyílt űrbe, hogy új területeket biztosítsanak a terjeszkedésnek. Nagy, kör alakú landoló platformok meredeznek ki a torony falaiból, a magasabban tátongó sötét nyílások pedig a bolyváros belsejében meghúzódó űrkikötőket rejtik.

Ilyenek hát Necromunda bolyvárosai, a maguk sötét gyökerével és fényesen ragyogó csúcsával. Mindegyik egy különálló, elszigetelt világ, olyan sokszínű és komplex, mint néhány önálló planéta a Birodalom óriásában. Egy, a középső rétegekben született ember leélheti az életét anélkül, hogy akár csak egyszer is látta volna Necromunda egét vagy talpával érintette volna a felszínt. Sanyarú sorsuk, hogy a klánok ipartelepein dolgozzanak szolgamód vagy a családi üzletet gyarapíthatsák. A többség feláldozza az életét és törekvéseit egy nagyobb világ gazdagságáért.

Nem minden ember elégedett az örök körforgásban való szüntelen robottal, sokan egy jobb korról álmodnak. Néhányan erő és gazdagság után sóvárognak, de a legtöbben pusztán menekülni szeretnének a lesújtó nyomorból. Mások a menekülés lehetőségét keresik a klánok korlátozásai alól vagy a nagy házak és a boly bénító társadalmi rendjéből. Bármik is legyenek az indokaik, annyi biztos, hogy nincs hiány ifjú kalandorokból, akik hajlandóak mindent kockára tenni azért, hogy megízlelhessék a gazdagságot, a tekintélyt és a hatalmat.

A Primus Boly A legfontosabb bolyvárost Necromundán úgy hívják, hogy Primus Boly avagy az Egyes Boly. Primus a legnagyobb és a legöregebb a többi város közül. Belseje megszámlálhatatlan sok kamrát és kupolás termet rejt, melyek sokszor több mérföld hosszan, és több száz méter magasan terpeszkednek a város szívében. Ezek a helyek nagyban különböznek egymás- tól, sokszínűségük a pazar palotáktól, egészen a rákos sejtként burjánzó ipari komplexumokig terjed. A bolynak szinte kaptárszerű jelleget kölcsönöz a különböző méretű kupolák sokasága, egyik a másikon, tárnák és alagutak hálózatával összekötve, melyekben szüntelenül áramlik a forgalom, az energia és más fontos ellátmányok, keresztül a bolyvároson.

A város rendelkezik egy függőleges tagoltsággal. Egészen a legmagasabban fekvő területektől kezdve, le a föld alatt elterülő mélységekig. Ezek a következők: a Csúcs, a Bolyváros, az Alsóváros és a Városalap.

Primus bolyváros szerkezeti felépítése

A Csúcs
A Csúcs kiterjedése a felhőréteg magasságában kezdődik, átfúrja a bolygó atmoszféráját, és kecsesen magasodik az egész boly fölé. Ez a hét nagy klán területe, akiket úgy is neveznek, hogy a Nemesi Házak. A Nemesi Házak szoros együttműködést tartanak fent a galaktikus kereskedőkkel és tőkésekkel, akiknek vezetői a bolygó mérhetetlen vagyona felett rendelkeznek. A legerősebbet a hét ház közül úgy hívják, hogy a Helmawr Ház, vagy ahogyan mások ismerik, a Birodalmi avagy az Uralkodó Ház. A ház ura, Lord Gerontius Helmawr, a halhatatlan Istencsászár nevében, az Emberi Birodalom Adeptusa és Necromunda Oltalmazója. Nemcsak Primus bolyváros teljhatalmú ura, de egész Necromundáé is.

A Csúcs az óriási, szabad térségek és a ragyogó fényűzés fellegvára, az alattuk húzódó sötétségben élő tömegek által elképzelhetetlen pompa megtestesítője. Az emberek itt gondtalanul élvezik a galaxist behálózó civilizáció gyümölcseit. A mélyen a Csúcs falaiba süllyesztett űrkikötőkből hajók tömegei indulnak a világűrbe, hogy elvigyék Necromunda termékeit szerte a Birodalomba. Viszonzásul pedig a galaxis gazdagabb szektorai elárasztják a várost egzotikus ételekkel, érzéki rabszolgákkal, művészi alkotásokkal és távoli csillagok ritka érceivel.

A Bolyváros
A Csúcs legalsó szintje alatt, egy tömör adamantium réteg húzódik, amelyet úgy hívnak: a Fal. Ez az összefüggő tömeg választja el a torony felsőbb régióit az alatta elterülő Bolyvárostól. Néhol masszív kapubejáratok törik meg a Fal felszínét, lehetővé téve az átáramló forgalom mindenre kiterjedő ellenőrzését, a boly két szegmense közt. A Fal alatt terül el a dolgozó város óriási tömege, az öt mérföld mély sötétség, maga a Bolyváros. Ezen terület méreteit jól jellemzi, hogy kiterjedése egészen a felhőtakaró rétegnél kezdődik, és onnan tart a föld felszíne felé.

A Bolyváros feletti uralom, hat óriási gyár-birodalom közt van felosztva, melyek szintén házakként ismertek. Minden ház saját területet birtokol a városból, melyet önmaga kormányoz a saját törvényei szerint, teljesen elszigetelve a többi háztól. A bolylakók a sötétben élik le az életük. Születésük napjától halálukig szűkös és szennyezett körülmények közt, soha nem látva a napot. A felülről leáramló újrahasznosított levegőt lélegzik be, ami egyre keserűbbé és mérgezőbbé válik, ahogyan lefelé szivárog. Újratisztított vizüket a felsőbb régiók mocskos csatornáiból nyerik, míg ételük moszatból vagy a halottakból kinyert, üzemileg előállított mesterséges táplálék. A körülményeket a zsúfoltság és az egészségtelenség jellemzi, és ahogyan egyre haladunk lefelé, a környezet úgy lesz egyre sötétebb és lakhatatlanabb.

Az Alsóváros A bolyvárosnak ezen mélységeiben a beomló járatok nagy, terméketlen hulladékzónákat hoztak létre, és gyakran fordul elő, hogy az itt élőknek víz és energia nélkül kell tengődniük. A mélyebben fekvő területek egyre ingatagabbak, levegőjük rossz, az energiael- látottságuk és megközelíthetőségük pedig drasztikusan romlik. A boly legmélyén olyan körülmények ural- kodnak, melyek lehetetlenné teszik a normális életet. Ezt a területet nevezik az Alsóvárosnak. Nincs ismert határa az Alsó- és a Bolyvárosnak, mert az a közeg, amit a két városrész határának lehetne nevezni, állandóan változóban van. A Bolyváros elhagyatott területeit az Alsóváros újjáépíti, és újra belakja. Ennek következtében az Alsóváros egy örökkön változó határterület, ahol az emberek szüntelenül az új lehetőségeket keresik, és menekülnek a gyorsan lesújtó végzet elől. Maga az Alsóváros viszont több okból is egy határ-

területet képez a bolyon elül. Nem pusztán egy elválasztó vonal a Bolyváros és a Városalapot lakó elképzelhetetlen borzalmak közt, hanem egy olyan térség is, amely már kívül esik a boly formális törvényei és rendje alól. Bolyváros lakosai gondosan szabályozott keretek közt élnek, védve vannak a házak és a boly szigorú társadalmi törvényei által, amiket a családok pátriárkái határoznak meg. A fekély módjára burjánzó Alsóvárosban azonban nem létezik törvény, csak zűrzavar. Külvilágtól elzárt telepek jelentik a relatív rend egyetlen védőbástyáit. De még ezekben a elzárt menedékekben is a mindennapi élet része a gyilkosság és az erőszak. Az emberek életét itt a fegyver törvénye határozza meg, és az önvédelem jelenti az egyetlen és legmegbízhatóbb menedéket számukra.

A Városalap
A város gyökereinél, az épületek már életveszélyesen ingataggá válnak, és a régió egy eddigiektől eltérő, barátságtalan jelleget ölt. Ez a legutolsó, és egyben legmélyebb zóna, amit úgy hívnak: a Városalap. A Városalap mára már elrothadt és düledezővé vált, mivel a valaha volt boltívek és támpillérek hosszú ideje összeomlottak, egységes törmelékréteget hozva létre. A törmelékben számos üreg található, melyeket összekötnek a fentről aláhulló folyékony anyagok által kimosott vájatok és aknák. Az egész bolyvárosból ide ömlik a mérgező, szennyezett hulladék, amely az idők folyamán egy hatalmas, bűzös, radioaktív tavat alakított ki, a Teknőt.

A leggyalázatosabb és legellenállóbb mutánsokat leszámítva senki nem képes megélni a Városalapban. Csak a sötétség ivadékai honosak errefelé, és a mérhetetlen szennyezés. Néhányan ezek közül az alantas teremtmények közül megtalálják a módját, hogy feljussanak az Alsóvárosba, esetleg a Bolyváros alacsonyabb régióiba, de a természetes közegük mindig is a Városalap sötétsége marad.

Fordította: Rince
(A fordítás a hivatalos Necromunda szabálykönyv, the Hives of Necromunda című ismertetője alapján készült.)