Beavatási rítusok
Avagy az űrgárdisták teremtése
Második rész

A rendházak közti különbségek
Minden egyes mesterséges szerv speciális funkciót tölt be az űrgárdista szervezetében. És bár az egyes rendházak gyógyszerészei és sebészei képesek arra, hogy ezen szerveket sikeresen beültessék a paciensekbe, nem feltétlenül vannak tisztában azok összetett működésével. A tudás ugyanis rendkívül ősi és az idők homályába vész. A beavatkozások generációról generációra szálltak az évezredek folyamán, miközben egyre rituálisabb szertartásokká alakultak melyeknek pontos miértjei a múlt ködébe vesztek. Ezen okok miatt bizonyos implantátumok hatékonysága rendházanként eltérő lehet, nagyban függve a génkódok tisztaságától és a sebészeti rituálék degenerálódásának mértékétől. Néhány rendházban a génkód mutációja, a nem kellő tudással elkövetett sebészeti beavatkozások és a nem megfelelő környezetnek köszönhetően, megváltoztatta egyes szervek működését és funkcióját. Például az Omophagea génkódja a Vérivók rendházában olyan szinten mutálódott, amely a rendházra jellemző vér iránti természetellenes szomjat eredményezte. Sőt, az sem ritka, ha bizonyos űrgárdista rendházakban teljes szervek válnak használhatatlanná, vagy egészen egyszerűen kihalnak a rendház génkódjából.

A génkód reprodukciója Használható génkódhoz csak abban az esetben lehet hozzájutni, ha egy élő (vagy nem túl régen elhunyt) gárdistából eltávolítják az egyik vagy mindkét progenoid mirigyet. Ezen oknál fogva, tekintettel a forrás ritka mivoltára, az űrgárdista gyógyszerészek maguknál hordoznak egy speciális eszközt - az úgynevezett Reduktort - amely képes arra, hogy kinyerje eme nélkülözhetetlen mirigyeket az elesett űrgárdisták testéből akár nehéz harctéri körülmények között is. Gyakorlatilag a progenoid mirigyek egyetlen célja, hogy előállítsák a génkódot, amely az egyetlen módja a szervek utánpótlásának, így a rendház túléléséhez létfontosságúak. Minden egyes rendház génkódja egyedi, melyek je-

lentős vallási fontossággal is bírnak, hiszen a rendház identitása és jövője függ a kód tisztaságától; használható génkód nélkül ugyanis a rendház jövője megpecsételődött. Egy implantátum kódjának elvesztése egyben azt is jelenti, hogy a szerv növesztéséhez szükséges embriók, így maga a szerv is, örökre elvesznek. Emiatt például a 18-as és a 19-es génkód elvesztése egyben az adott rendház végét is jelenti.

Mivel minden egyes űrgárdistának csak két progenoid mirigye van, az ütem amivel egy rendház utánpótlását biztosítani tudják korlátozott. Sokszor évékbe telik, hogy egy-egy nagyobb veszteség után az űrgárdisták rendezzék soraikat. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a génkód abban az esetben is használhatatlanná válik, ha például nagy erejű sugárzás vagy egyéb káros hatás éri. Ezen okoknál fogva, tekintve a befolyásoló tényezők nagy számát, a progenoid mirigyek hatékonysága rendházanként változó lehet. Ez többek közt azt is eredményezi, hogy bizonyos rendházak rövidebb idő alatt lehetnek képesek pótolni elesett bajtársaikat, mint más rendházbeli társaik, akiknek a progenoid mirigye kisebb hatásfokkal működik.

Új rendházak alapítása
Minden rendháznak kötelessége génkódjának 5%-át az Adeptus Mechanikusnak elküldenie a Marsra. Ennek két oka van. Egyrészt elérhetővé teszi az Adeptus Mechanikusnak, hogy figyelemmel kövesse a rendházak génkódjának tisztaságát. Másodsorban pedig lehetővé teszi a kódok tárolását, amit a jövőben új rendházak alapítására használhatnak fel.

Egy új rendház azonban nem jöhet létre egyik napról a másikra, hanem hosszú folyamat eredménye. Minden beültetett szervhez egyetlen megfelelő génkód variációt választanák ki, melyet emberi teszt-rabszolgákba ültetnek. A rabszolgák csak biológiailag megfelelő gazdatestek lehetnek, akiknek ráadásul mindenféle mutációtól is mentesnek kell maradniuk. A szerencsétlen tesztalanyok egész életüket kísérleti kapszulákban töltik, tudatuknál ám teljes mozdulatlanságra kárhoztatva, létükkel egyetlen célt szolgálva: gazdatestet biztosítva a szervek növekedéséhez. A kezdeti egy teszt-rabszolgából kinyert kettő progenoid mirigyet aztán beleültetik két másik alanyba. Az ezekből kinyert mirigyek immáron négy rabszolgába lesznek beültetve, és így tovább. A teljes, alapításhoz szükséges, 1000 implantátum szett kitenyésztése körülbelül 55 évig tart. Azonban ha mind az 1000 génkód rendelkezésére áll, az alapítás akkor is további fázisokon kell, hogy átessen mielőtt ténylegesen végbemenne. Először az Adeptus Mechanikus mesterének kell az áldását adnia az új alapításra, majd a Terra Lordjai továbbítják a kérelmet magának a Császárnak. A végső döntés pedig mindig a Császáré; csak az emberiség trónprotézisbe zárt nyomorék istene véglegesítheti az új rendház létrejöttét.

Toborzás és beavatás
A különböző implantátumok jelentős változásokat idéznek elő az űrgárdista fizikumában és szellemi állapotában egyaránt. A változások bizonyos hányada speciális hormonok és természetes növekedési faktorok által van kontrollálva. Emiatt fenn áll a lehetősége annak, hogy az alanyok, akikbe beültetik a szerveket, nem fejlődnek terv szerint, ha már betöltöttek egy bizonyos életkort a beültetést megelőzően. Ezen oknál fogva az ifjú űrgárdisták relatíve fiatalon kell, hogy a rendház szárnyai alá kerüljenek, hogy a kívánt beavatkozások a várt eredménnyel zárulhassanak. Ezen felül a szövetek is megfelelő befogadóképességgel kell, hogy rendelkezzenek, egyébként előfordulhat, hogy a beültetett szervek nem megfelelően fejlődnek.

A harmadik szempont a szellemi rátermettség. Mivel a Catalepsiai mirigy, az Occulobe és a Sus-an hártya is mind csak akkor növekednek rendeltetésszerűen, ha a páciens a megfelelő hipnoterápiás kezeléseken esik át. Így tehát a jelölteknek szellemileg is meg kell felelniük a kritériumoknak és a mentális állapot komoly tényezőként szerepel a leendő űrgárdisták toborzásánál.

Ezen okokból kifolyólag, csak nagyon kevés ember alkalmas űrgárdistának. Nemüket tekintve például csak férfiak lehetnek, ugyanis számos implantátum speciális férfi-hormonokat követel meg a teljes kifejlődéshez. Emiatt többek közt a rendszeres szövettani és pszichológiai ellenőrzések is elengedhetetlenek. Ha a kezdeti teszteken a jelölt alkalmasnak bizonyult, újonccá válik. Az ezt követő beültetések, orvosi, kémiai és hipnózis tréningek sikeres elvégzése után az újonc beavatottá válik. A beavatottakat ezután felkészítik a háborúra és hosszas kiképzésen esnek át, mielőtt csatlakozhatnának a teljes értékű űrgárdisták soraihoz. Ez általában 16 és 18 éves kor közt következik be, ám köszönhetően a hormonális beavatkozásoknak az ifjú űrgárdisták már jóval előtte elérik a teljesen kifejlett szintet. Háborúban a folyamat felgyorsítható, hogy hamarabb pótolhatóak legyenek az elesett gárdisták.

Egy másik rendház, melynek génkódja gyakran válik szóbeszéd tárgyává, a Véres Angyalok. Ők gyakran esnek olyan speciális harci lázba, a híres Fekete Dühbe, amely vérszomjas vadállatokat csinál belőlük a csatatéren. És bár a Véres Angyalok szüntelen kutatnak Sanguinius Átkának gyógymódja után, egyúttal megtanulták kihasználni csatában kétségtelenül pozitív hatásait. A Halál Század például mind ilyen, a Fekete Dühre érzékeny, űrgárdistákból áll, amely elsőrangú rohamozó egységgé teszi őket, hisz nem éreznek fájdalmat és harci dühükben puszta kezükkel tépik szét ellenfeleiket.

Egy másik szélsőséges példa a génkód mutációjára, a Fekete Sárkányok rendházában található, ahol az Ossmodula implant működése megváltozott. Ez odáig vezetett, hogy egyes ritka esetekben az űrgárdisták homlokán egy kemény taraj-szerű kinövés alakul ki, míg kezükből penge-szerű csontok nőnek ki. Akárcsak a Véres Angyalok, a Fekete Sárkányok is külön alakulatokba szervezik deformált testvéreiket, a Sárkánykarmok osztagába, akik adamantiummal erősített természetes pengéik birtokában halálos közelharci osztagként funkcionálnak.

Ha egy beültetés nem fejlődik rendeltetésszerűen, az szinte mindig az űrgárdista metabolizmusának kényes egyensúlyának felborulásával jár. Ebben az esetben a páciens általában mély álomba zuhan vagy megállíthatatlan hiperaktív rohamoktól szenved. A halál azonban mindkét esetben a legvalószínűbb kimenetele a változásoknak.

Azon kevesek akik mégis túlélik, szinte minden esetben jelentős szellemi sérüléseket szenvednek, és vagy gyilkos mániákussokká válnak, vagy össze-vissza beszélő idiótákká. Ha a rendház teljes erejében van, ezen szerencsétlenek sorsa szinte minden esetben megpecsételt és kegyes halállal jutalmazzak őket. Azonban, ha a rendháznak égető szűksége van új harcosokra, előfordulhat, hogy eme szellemileg kiszámíthatatlan gárdistákat is felhasználjál és külön, erre a célra létrehozott, speciális egységekbe rendezik. Például a kontrollálhatatlan mániákusokból gyakran alakítanak speciális, öngyilkos támadószakaszokat, ahol nagy károkat tehetnek az ellenfélben mielőtt végleg legyűrné őket az őrület.

Sőt, néhány rendház tudatosan hoz létre ilyen eldeformált gárdistákat, olyan messzire is elmenve, hogy tudatosan ültessenek be hibás szerveket a beavatottakba. Ez az eljárás azonban nagy veszélyekkel jár, arról nem is beszélve, hogy szinte minden esetben elítélt a magasabb birodalmi rendeletek által. A regi szokásokat azonban nehéz kiírtani…

Pszichikai, kémiai és egyéb beavatkozások Az implantációk kéz a kézben járnak egyéb speciális kémiai kezelésekkel, pszichológiai szabályozásokkal és tudatalatti hipnotikus terápiákkal. Ezek a plusz beavatkozások mind elengedhetetlenek az űrgárdisták rendeltetésszerű fejlődéséhez. A kémiai beavatkozások – A beavatást megelőzően a jelöltek tesztek egész sorozatán esnek át. A beültetéseket követően pedig gondos megfigyelés alatt tartják őket, mely során kiszűrik az esetleges elváltozásokat és, amennyiben lehetséges, korrigálják azokat. A beavatási szertatások végeztével, bár számuk jelentősen megcsappan, a gárdisták továbbra is kémiai kezelések alatt maradnak. Az űrgárdisták életük végéig periodikus megfigyeléseken esnek át, hogy a metabolikus egyensúlyukat figyelemmel kísérhessék. Emiatt az űrgárdista páncélok például mind tartalmazzák az ehhez szükséges megfigyelő modulokat és gyógyszer-adagoló berendezéseket.

A hipnózis terápia – Ahogyan a genetikailag módosított szuper-katona fejlődik, idővel meg kell tanulnia hogyan használja újsütetű képességeit. Néhány implant, különösen a 6-os és 10-es fázisú beültetések, csak megfelelő hipnózis-terápia után válnak használhatóvá. Bár a hipnoterápia nem minden esetben annyira eredményes, mint egy agresszívabb kémiai beavatkozás, a funkciói mégis elengedhetetlenek. Például ha az űrgárdista képessé válik saját metabolizmusának bizonyos szintű kontrolálására, a gyógyszerektől való függősége enyhülhet. A hipnoterápia egy úgynevezett Hypnomat nevű készülékben megy végbe, ahol az űrgárdistát egy hipnotikus tudatalatti állapotban vizuális és hangi stimulusokkal bombázzák, hogy felébresszék tudatalattijának metabolizmust irányító képességeit.

A kiképzés – A fizikai tréning nemcsak serkenti a beültetések növekedését, de lehetővé teszi azok hatékonyságának és fejlődésének mértékét is.

Az indoktrináció – Az űrgárdista több, mint egy rendkívüli erejű ember; az űrgárdista rendkívüli elmével is rendelkezik. Ugyanúgy ahogyan testük 19 új beültetést kap, elméjük is átesik a megfelelő tréningen, hogy felszabadítsa az ott lakozó potenciált. Amennyiben ez lehetséges, ezek a szellemi erők még rendkívülibbek, mint fizikai képességeik. Például az űrgárdista képes olyan mertekben befolyásolni az idegrendszerét, hogy olyan fájdalmak mellett is harcképes maradjon, amely egészen biztosan végezne egy hétköznapi emberrel. A gárdisták szinten képesek arra, hogy szinte fénysebességgel reagáljanak harci szituációkban. Ezért a memória tréning fontos része az indoktrinációnak. Azonban, csakúgy, mint a hétköznapi emberek közt, az űrgárdisták soraiban is vannak okosak és kevésbé okosak.

Fordította: Rince
(A fordítás a hivatalos Games Workshop website, Creation of a Space Marine cikke alapján készült.)