Beavatási rítusok
Avagy az űrgárdisták teremtése
Első rész

Az Astartes légióinak eredete
Az Astartes légiói, avagy az űrgárdisták, kiemelkedő fontosságúak voltak az ősi háborúban, mely ráírta az Impériumot a galaxis térképére. A Viszály Korának elmúltával, a hiperűrviharoktól tépázott ősi Föld – Terra - csupán egy, a külvilágtól elzárt, független planéta volt. A viharok hirtelen elmúltával azonban újra lehetővé vált, hogy csillaghajók közelítsék meg az eddig elszigetelt bolygót. Az elkövetkezendő mindössze kétszáz év folyamán, a Föld légiói létrehozták a közel a fél galaxist átölelő Birodalmat, amely folyamat a Nagy Keresztes Hadjárat néven vonult be a történelembe.

A kutatások és fejlesztések, melyek az űrgárdisták megalkotásához vezettek, a harmincadik évezred alkonyán kezdődtek meg, közvetlenül a Nagy Keresztes Hadjáratot megelőzően. A munka mélyen a Terra felszíne alatt húzódó laboratóriumokban zajlott. A kutatás célja egy felsőbbrendű harcos kaszt megalkotása volt, melynek elsődleges ismertetőjegyei a titáni erő és a megingathatatlan hűség voltak. Ezen emberfeletti harcosok legelső példányai, először Terra visszahódításában játszottak szerepet, melynek során a Császár leigázta a Föld uralmáért egymással hadakozó barbár törzseket. Ezt követően a hatalmas Istencsászár létrehozta azt a húsz lényt, akik később a Primarchák néven váltak ismertté. Hogy mi volt a Császár eredeti szándéka a Primarchákkal az nem ismert,  ugyanis egy rendkívül erős Káosz-örvénynek köszönhetően a még csecsemőkorú Primarchák elkerültek a Földről és egy ideig nyomuk veszett a galaxisban. A Császár géntechnikusai azonban rendületlenül folytatták tovább kísérleteiket, megteremtve az első igazi űrgárdistákat, miközben technikusok egy csoportja megalkotta az első kezdetleges űrgárdista páncélokat és sorozatvetőket.

Évekkel később a Nagy Keresztes Hadjárat alatt, a Császár rendre rátalált elveszettnek hitt gyermekeire, a Primarchákra, akik, köszönhetően emberfeletti képességeiknek, kivétel nélkül mind magas pozíciókat foglaltak el azon világok hierarchiájában, ahová a Káosz-örvény sodorta őket. Nem sokkal később kiderült, hogy a Primarchák génjei rendkívüli gyorsasággal növelik meg azon szervek fejlődési idejét, amik az kezdeti űrgárdisták létrehozásához szükségesek. Ennek eredményeképpen jött létre az a történelmi mérföldkő, ami később az Első Alapítás néven vált ismerté. Húsz űrgárdista rendházat született meg azokban az időkben, mindegyik élén egy-egy Primarchával, kiknek génkódja tovább élt harcosaikban. Miután az eretnek Horusz nagyúr fellázadt a Császár ellen, a rendházakat felosztották több kisebb rendházra, ami később a Második Alapítás néven vált ismertté. Ezek a rendházak a mai napig léteznek és egyenként mintegy ezer űrgárdistát számlálnak.

A Génkód és az embriók Tizenkilencféle génkód variáció létezik, köszönhetően a tizenkilenc új szervnek, amik műtétileg bele vannak ültetve az űrgárdistákba. A legtöbb rendház már több ezer éve létezik. Ezen idő alatt azonban, néhány rendház génkódja elkerülhetetlenül mutálódott, amely természetesen kihatással volt a hozzájuk tartozó mesterséges szervek természetére is. Emiatt néhány mesterséges szerv meggyengült vagy teljesen használhatatlanná vált, míg másokat teljesen új tulajdonságokkal ruházott fel az idő vasfoga. Azonban bármi legyen is a változás, az eredmény minden esetben érinti az egész rendházat, mivel az adott rendházban minden űrgárdistája ugyanabból a közös génkódból kapja a szerveit. A mutálódott implantátumok mellett, néhány rendház teljesen elvesztett egy vagy több mesterséges szervet különféle balesetek következtében. Manapság, nagyon kevés rendház birtokolja mind a tizenkilenc eredeti beültetést, azonban kivétel nélkül mind magáénak tudhatja a Feketehámot, ami alapvető az űrgárdista páncél viseléséhez.

A beültetések

A Császár szolgálatában lévő ősi technikusok tizenkilenc mesterséges szervet hoztak létre. Mivel e szervek rendkívül bonyolultak, valamint mivel mind hatással van a másik működésére, bármilyen mutáció az egyik szervben hatással lehet, és általában van is, a többi szerv működésére. Ennél fogva az implantátumok állandó vizsgálatot igényelnek. Nagyon sok űrgárdista rendszeres korrekciós műtéteken és speciális kemoterápiákon kell, hogy átessen, anyagcseréjének természetes szinten tartása végett. A szerveket egymás után, fázisokban ültetik be az űrgárdistába.

Egyes fázis – A másodlagos szív. Ez talán a legegyszerűbb és leg magától értetődőbb implant. A másodlagos szív képes arra, hogy megnövelje a vérellátást, illetve, hogy fenntartsa a vérkeringést, a páciens elsődleges szívének megsemmisülése esetén is. Az egyes fázis eredményeképpen az űrgárdista képes a túlélésre rendkívül oxigénszegény környezetben valamint súlyos sérülések után is.

Kettes fázis – Ossmodula. Ez a csőszerű implant kis mérete ellenére rendkívül komplex. Az Ossmodula ellenőrzi a csontnövekedést és kiválasztott hormonjai segítségével nagymértékben serkenti annak folyamatát. Mindemellett, e mesterséges hormonok elősegítik az űrgárdisták étrendjébe kevert speciális kerámia alapú anyagok beépülését a még fejlődő csontozatba. Két évvel a beültetés után, az űrgárdista alapvető változásokon esik át: csontjai rendkívül erősek lesznek, a mellkasi részen a bordák összenőnek - egyfajta természetes páncélt alkotva - mindezen felül pedig az egész csontváz természetellenesen megnövekszik.

Hármas fázis - Biscopea. Ez a megközelítőleg gömb alakú és meglehetősen kicsi szerv, a mellkasi részbe van beültetve. Az Ossmodula-hoz hasonlóan az elsődleges funkciója ennek is hormonkiválasztás. Hormonjai segítségével a Biscopea nagymértékben serkenti az izomnövekedést a test minden pontján.

Négyes fázis – Haemastamen. Ez a meglehetősen parányi mesterséges szerv a központi ér falába van beültetve és két fontos funkciót lát el. Elsődleges célja, hogy ellenőrizze, és bizonyos fokig kontrollálja a kettes és hármas fázis beültetéseit. Ezen felül, Haemastamen módosítja a páciens vérének összetevőit is. Ennek következtében az űrgárdista vére sokkal hatékonyabb, mint egy egyszerű emberé, amire egyébként szűksége is van a rengeteg extra szervhez, amit a testében hordoz. Ötös fázis – Larraman szerv. Ez egy máj alakú, sötét, húsos implant, megközelítőleg golflabda méretű. A mellkasi részbe van beültetve, a szív tájékán elhelyezkedő komplikált érrendszer közé. A szerv elsődleges funkciója a speciális Larraman sejtek előállítása és tárolása. Ha a páciens megsebesül egy ütközet során, ezek a sejtek automatikusan belépnek a véráramba, ahol fehérvérsejtekhez kapcsolódva megközelítik a sebesült részt. Levegővel érintkezve, a Larraman sejtek rendkívüli gyorsasággal hoznak létre egy bőrszerű védőréteget, amely megállítja a vérzést, és mindemellett óvja a károsodott felületet.

Hatos fázis – Catalepsiai mirigy. Ez az agyi implant általában a koponya hátsó részébe van beültetve. Eme borsónyi szerv hatással van az űrgárdista alvási ciklusára és ellenállóvá teszi azt külső behatásokkal szemben. Normális esetben az űrgárdista ugyanúgy alszik, mint egy hétköznapi ember, de különösen zavaró tényezők következtében, a Catalepsiai mirigy automatikusan működésbe lép. Segítségével a páciens képes arra, hogy éberen aludjon, az agy különböző részeinek ’kikapcsolása’ által. Ez a művelet teljes egészében nem helyettesíti a normál alvást, de segítségével jelentősen megnő az űrgárdista túlélési esélye pihenés közben.

Hetes fázis – Preomnor. A Preomnor egy nagyméretű beültetés, amely tökéletesen illeszkedik a megnövekedett mellkasi részbe. Ez gyakorlatilag egy előemésztő gyomor, amely lehetővé teszi az űrgárdistának, hogy olyan dolgokat is megemésszem, amelyek amúgy mérgezőek vagy emészthetetlenek lennének egy hétköznapi ember számára. Valódi emésztés ugyan itt nem zajlik le, de a Preomnor különleges mirigyei segítségével semlegesíti az amúgy káros anyagokat, még azelőtt, hogy azok belépnének a tényleges emésztőrendszerbe.

Nyolcas fázis – Omophagea. Ez egy meglehetősen bonyolult beültetés. Annak ellenére, hogy a gerincvelőbe van beágyazva, igazi hatását az agyra fejti ki. Fő része négy idegi csatornából áll, melyek összekötik a másodlagos gyomrot a gerincvelővel. Az Omophagea arra lett tervezve, hogy a gyomorba került idegen szövetek génállományából információkat, emlékeket vagy akár öröklött képességeket nyerjen ki. Ez a meglehetősen egyedi képesség jelentősen megnöveli az űrgárdista túlélési esélyeit bizonyos esetekben, a páciens ugyanis szó szerint képessé válik információt kinyerni bármiből, amit megeszik. Amint egy lény darabja bekerül az Omophagea-ba, az űrgárdista képessé válik kinyerni bizonyos emlékeket a lenyelt darabkából. E képesség rendkívül hasznos lehet idegen világokon, ahol az űrgárdista nem rendelkezik megfelelő háttérismerettel. Az Omophagea jelenléte vezetett egyébként számos húsevő és vérivó rituálé létrejöttéhez, amiről több rendház is híressé vált. Számos rendház szintén az Omophagea-nak köszönheti a nevét, úgy min a Vérivók vagy a Hússzaggatók rendháza.

Kilences fázis – Többszörös tüdő. Ez egy másik nagyméretű implant. A többszörös - avagy harmadik - tüdő egy csőszerű szürke szerv, amelyen a gárdista légzőszervéhez kapcsolódik. Normál körülmények között az űrgárdista elsődleges tüdejét használja légzésre; mérgező, oxigénszegény vagy szennyezet környezetben azonban azonnal életbe lép a harmadik tüdő. Ártó körülmények között, egy speciális záróizom irányítja át a belélegzett levegőt a harmadik tüdőbe, így kímélve meg az űrgárdista elődleges tüdejét a károsodástól. A többszörös tüdő speciális méreg semlegesítő illetve regenerációs képességeinek köszönhetően, a páciens képes szabadon lélegezni akár a legkíméletlenebb körülmények között is.

Tizenhármas fázis – Melanochrome. Ez egy fekete, gömbölyű beültetés, mely rendkívül komplett feladatokat lát el. A szerv folyamatosan ellenőrzi a bőrt ért sugárzás mértékét, és amennyiben szükséges, megfelelő mértékben elsötétíti a bőr felületét, így védve azt a káros ultraibolya sugárzástól. Ezen felül, kisebb mértékben ugyan, de más káros sugárzások ellen is védelmet nyújt. A génkód eltérő jellege változatos bőr és hajszínekhez is vezethet különböző rendházakban. Az sem ritka, hogy néhány rendház összes gárdistája ugyanazzal a bőrszínnel rendelkezik, mint az Albínó Harcosok osztaga a Fehér Szellemek rendházában.

Tizennégyes fázis – Oolitikus vese. Ez a vörösesbarna, szív alakú szerv, az űrgárdista keringésrendszerét módosítja, a többi beültetés rendeltetésszerű működését nagymértékben elősegítve. Alapjában, az Oolitikus vese rendkívül hatékonyan és gyorsan szűri a rajta átáramló vért. Mindezen túl azonban, képes összhangban működni a másodlagos szívvel, egy úgynevezett vészhelyzeti állapotot hozva létre. Ezen állapot során, az űrgárdista önkívületi állapotba esik és vére emberfeletti gyorsasággal kezd keringeni testében, hatékonyan tisztítva meg azt a káros anyagoktól. A szerv segítségével az űrgárdista képes túlélni még olyan mennyiségű toxikus mérgezést is, melyet még a többszörös tüdő sem lenne képes semlegesíteni.

Tizenötös fázis – Neuroglottis. Ugyan a Preomnor védi az űrgárdistát a halálos mérgektől, a Neuroglottis lehetővé teszi a szájba vett tárgyak íz alapján való azonosítását. Az implant a száj hátsó részébe van beültetve. Rágás közben, vagy egyszerűen ízek illetve szagok alapján, az űrgárdista képes a legtöbb méreg, kemikália, sőt még bizonyos élőlények különleges szagának a felismerésére is. Bizonyos határokon belül a páciens képes nyomon követni élőlényeket pusztán ízükből kiindulva. Tizenhatos fázis – Mucranoid. Ez a kisméretű beültetés az alsó bélrendszerbe van beültetve, ahol normális esetben az általa kibocsátott hormonok a vastagbélbe bejutva elhagyják a testet. Megfelelő kemoterápiák segítségével azonban elérhető, hogy a hormonok hatással legyenek az izzadtság mirigyekre. Ennek hatására a gárdista egy természetes, öntisztító olajat    izzad,   amely   beborítja   az   egész   testet.   E

védőréteg védelmet nyújt extrém hőmérsékleti behatásoktól, sőt bizonyos mértékig, még vákuummal szemben is ellenállóvá teszi a pácienst. A Mucranoid kemoterápia minden hosszabb űrutazás és vákuumban vagy annak közelében végrehajtott küldetés előtt alapértelmezett eljárásnak számít.

Tizenhetes fázis – Betcher szerv. A Betcher szerv voltaképpen két - egymással megegyező - implantációt takar, mely az űrgárdista alsó ajkába van beültetve, közvetlenül a nyálmirigyek mellett. A szerv nagyon hasonló a mérgező állatok méregmirigyéhez, képessé téve az űrgárdistát egy speciális toxin kiválasztására és tárolására. Szembe köpve a méreg megvakítja az áldozatot, valamint erősen savas jellegének köszönhetően idővel képes elmarni a legtöbb fémet is. Ennek segítségével a bebörtönzött gárdista, jó eséllyel képes – szó szerint - kirágni magát cellájából, mindössze néhány óra leforgása alatt. Saját mérgükre az űrgárdisták természetesen immúnisak.

Tizennyolcas fázis – A Progenoid mirigyek. Két ilyen implant van beültetve az űrgárdistába; egy a nyakban, a másik pedig mélyen a mellkasban helyezkedik el. Mindkét beültetés létfontosságú a rendház túléléséhez. Behelyezés után ugyanis a Progenoid mirigyek nőni kezdenek és folyamatosan raktározzák el tulajdonosuk minden egyéb implantjának genetikai és hormonális kódját. A nyaki mirigy öt év után éri el a kifejlett állapotot, míg a mellkasi tíz éven át fejlődik, mely idő leteltével bármikor eltávolíthatóak. A Progenoid mirigyek gyakorlatilag az egyetlen forrást képezik, hogy a rendház visszanyerje a gárdistába ültetett génkódot. Érett állapotban, a mirigyek tartalmazzák az űrgárdistába ültetett minden egyes mesterséges szerv génkódját. Eltávolítás után a génkódot alapos vizsgálatnak vetik alá, hogy kiszűrjenek minden lehetséges mutációt, majd pedig különleges eljárásokkal konzerválják, mielőtt egy másik űrgárdistában felhasználásra nem kerül. Megfelelő körülmények között a kiemelt implantációk, korlátlan ideig megőrizhetőek.

Fordította: Rince
(A fordítás a hivatalos Games Workshop website, Creation of a Space Marine cikke alapján készült.)