Karak Azgal
Avagy a Sárkány Bérc Története.

Amikor a világ még fiatal volt, törpe erősségek tarkították szerte a Világvége Hegység teljes hosszát, a Kislevi határon fekvő Karak Vlagtól egészen a legendás Karak Zornnig messze délen. A törpék mélyen a hegyek gyomrába hatoltak, erődöket vájva a puszta kőbe miközben ékkövekre és ércekre vadásztak, mindközül is a legértékesebbre a gromrilra. Az időnkénti ork, goblin és egyéb behatolók esélyt sem látva hullottak el, a gazdaság pedig soha nem látott virágzásnak indult.

Azokban az időkben a Sárkány Bérc Karak Izril avagy az Ékkövek Városa néven volt ismert. Oly mérhetetlenül sok volt a mélyben talált ékkövek száma, hogy egyesek azt állították gazdagsága vetekszik a nagyszerű törpe város Karak-a-Karaz kincseivel. Ez volt a törpe nép tündöklésének az ideje, ám mint mindennek ennek is vége szakadt egyszer.

Az ork és goblin hódítók kezétől elesett Karak-Nyolc-Bérc fent északon, csak az első lépés volt a szakadék felé. Kihasználva a kiépített törpe karavánutakat, a zöld horda gyűlölettől vezérelve vetette rá magát a délen fekvő törpe erősségekre. A mesék Karak Izril gazdagságáról bejárták Óvilágot keresztül-kasul, és az alant rejtező kincsek híre idővel még a zöldbőrűeket is elérte. A törpék, önteltségüknek köszönhetően, nem védték kellő erővel az északra vezető karavánutakat, nem gondolván, hogy Karak-Nyolc-Bérc valaha is eleshet. Az orkok kihasználván a rést a törpék védelmén, mérhetetlen vérszomjjal zúdultak rá a felkészületlen Karak Izrilre.

Ugyanebben az időben, a ravasz skavenek is úgy látták, hogy eljött a megfelelő alkalom egy törpék elleni hadműveletre. Az elmúlt időkben észrevétlenül ástak alá a törpe bányákat, csupán a megfelelő pillanatra várva. Amikor hírét vették az ork és goblin horda megérkeztének, elérkezettnek látták az időt, hogy megindítsák saját offenzívájukat a törpe bányák ellen. Az immáron két tűz közé szorított törpék hamar tudatára ébredtek reménytelen helyzetüknek.

A mélységekbe menekülvén, a törpék egy utolsó hősies kísérletet tettek, hogy megvédjék otthonukat. Az orkok, goblinok és skavenek hullái halmokban álltak a kárhozott törpék utolsóinak lábainál, miközben az elkerülhetetlen ellen küzdöttek. Ám amint az utolsó törpe is elesett, a behatolók rögvest elkezdtek elrejtett kincsek után kutatni, ám balszerencséjükre semmit nem találtak. Amíg a harcosok az életüket adták az otthonukért, Stormbeard rúnamester és mérnökei elrejtették a kincset, mélyen a hegy gyomrában egy titkos teremben. A Rejtőzködés Rúnáit kihasználva, Stormbeard úgy rejtette el a bejáratot, hogy csak egy törpe legyen képes felismerni. Megesküdvén, hogy visszatér, a rúnamester sikeresen kivezette a maradék túlélőket Karak Izril tárnáiból. A Harag Nagykönyvébe pedig, az egykor ragyogó törpe birodalom, már mint Karak Azgal avagy Kincses Orom néven került be.

Sajnos a törpék nem tértek vissza elég gyorsan, hogy az okos rúnamester által elrejtett kincset visszaszerezzék. Az orkokkal és goblinokkal folytatott háború kimerítette a készleteiket, és az egykoron tündöklő törpe birodalom immáron a végéhez közeledett. Nem sokkal az után, hogy az utolsó túlélők is elhagyták Karak Azgal tárnáit, a sárkány Graul a Rettenetes új otthonául kiáltotta ki a hegy gyomrában rejtező csarnokokat. Fajtájának természetadta adottságát kihasználva, Graug hamar megtalálta a rejtett kincseskamrát, és ott rendezte be új fészkét. Karak Azgal ezekben az időkben vonult be úgy a köztudatba, mint Sárkány Bérc.

Ezek után, a sárkány hosszú időn át nem talált legyőzőre, holott megszámlálhatatlan kalandor próbált szerencsét, a sárkány fejére (és a kincsekre) igényt tartva. A törpék, az Ékszerészek céhével a háttérben, szintén rendszeresen küldtek expedíciókat a kincsek visszaszerzésére. Ám mind kudarcot vallottak, egészed addig, amíg a törpe hős Skalf meg nem érkezett az ősi romok közé. A törpe hamar megtalálta a rejtett kincseskamrát és megütközött a sárkánnyal. A hosszú és véres csatát követően, Skalf megölte a sárkányt levágva annak fejét, a kincseket és az erődöt pedig magának követelte.

Skalf a sárkányölő arra használta Graug kincseit, hogy új erődöt építsen az előző romjain. Ugyan Karak Izril ragyogását meg sem közelíti, de az új Karak Azgal erős és jól megépített erődítmény, amely büszkén áll a mindmáig fertőzőtt bányák felett. A Skalf leszármazottai által uralt erőd, a kincsek után kutató kalandorok közkedvelt úticéljává vált az alatta elterülő végtelen útvesztőknek, és a ott rejlő kincseknek köszönhetően. A törpék természetesen megpróbálnak mindenre kiterjedő kontrollt gyakorolni, lezárva minden ellenőrizetlen lejutási pontot a romokhoz és keményen megadóztatva mindazt, amit a kalandozók a tárnákból felhoznak.

A kincsek után kutatók áradata azonban hamarosan túl soknak bizonyult, és egy csavargókkal és szerencsevadászokkal zsúfol kalyiba-város nőtte ki magát a törpék által emelt erőd lábainál. Idővel maguk a törpék is támogatták az új telep létrejöttét remélve, hogy ezzel távol tarthatják az óvilági söpredéket Skalf erődjétől. Ennek eredményeképpen jött létre a hírhedt és meglehetősen veszélyes Halálkapu, a kalyiba-város, amely a Skalf erődjébe vezető utat szegélyezi. Halálkapu az elmúlt időkben rohamos növekedésnek indult, és manapság már több gondot jelent a törpéknek, mint áldást. Mindazonáltal, a sebtében összetákolt kunyhókból álló telep az, amit a Karak Azgalba látogatók először megpillantanak.

Napjainkban a törpék továbbra is régi dicsőségük visszaszerzéséért küzdenek, ám mindhiába. Az ősi fogadalom miszerint egy nap majd visszatér a város régi pompája, mindmáig beteljesítésre vár. Számuk túl alacsony, és még a sikeresen működő Skalf erődje sem képes megadni a törpéknek, ami az alant elterülő csarnokok megtisztításához szükséges. Akárcsak tyúk a tojásán, a Sárkány Bérc törpéi várakozva ülnek atyáik csarnokain, miközben kalandozók hordái merülnek alá a mélységbe és hozzák fel az ősi kincseket - természetesen keményen megfizetve azok árát.

Néhány érdekesség: -         A törpék minden olyan tárgyat elvesznek a kalandozóktól, ami a törpe örökség részét képezi, a többit pedig megadóztatják. -         A rendre a Törvényhozók Rendje vigyáz, amely kivétel nélkül Hosszúszakállú veteránokat tartalmaz. -         Skalf erődje mintegy 200 törpe harcosnak ad otthon, háborúban azonban további 500-al növelhető a számuk. -         A mélyben elterülő romokban nemcsak skavenek, orkok és goblinok, de élőholtak és a káosz szolgái is megtalálhatók.
-         Karak Azgal csak keletről és nyugatról közelíthető meg, ott azonban két, tornyokkal megerősített fal védi, egy mérföldnyire magától a várostól. -         A keleti, Karak Azul felé vezető utat, a törpék Sárkányfej Hágónak nevezték, amely manapság egy elsőrangú és keményen ellenőrzött útvonal, míg a nyugati, a Rosszföldek felé vezető út, a Sárkányfarok Hágó névre hallgat.

fordította: Rince
A cikk a WFRP, Karak Azgal kiegészítőjének a bevezetője alapján készült