Hogyan fessünk űrgárdistát

Most érkezett el az idő, mikor úgy éreztem, hogy áll már mögöttem annyi kifestett űrgárdista, hogy nyugodt szívvel vessem “papírra” tapasztalataimat. Elöljáróban annyit jegyeznék csak meg, és utána nem is húzom tovább az időt, hanem rögtön bele is vágok, hogy a saját figuráimból kiindulva alább leginkább Dark Angels marine-okra írtam ezt az útmutatót, de nem kell hozzá túl nagy fantázia, hogy bárki átültethesse az itt leírtakat a saját rendháznak színeire.

Mint minden figura kifestése, ez is a sorjázással kezdődik, amikor is egy késsel (fém figurák esetében reszelővel), finoman kapargatva eltávolítjuk a figuráról az öntés során keletkezett hibákat. Ha akarjuk a figurát csapolni, akkor azt szintén ilyenkor tehetjük meg. Amennyiben a csapolás mellett döntöttünk, és a marine teste üreges, akkor ragasztás előtt még fel kell töltenünk valamilyen kötőanyaggal (putty-val például), különben nem fognak benne megállni a csapok. De műanyag figurák esetén nyugodtan eltekinthetünk a csapolástól, mert a műanyagragasztók kellő szilárdsággal fogják majd egymásba forrasztani az összeillő részeket.

Szintén ilyenkor kell eldöntenünk azt, hogy a figurát darabokban, vagy egyben festjük-e ki. Én nem titkoltan a darabokban festés híve vagyok, mert így nem lesznek a figurán takarásban lévő felületek, amiket csak nehezen vagy egyáltalán nem tudok majd kifesteni. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy teljesen darabjaiban festem ki a figurát! Csak azokat a részeket ragasztom fel utólag, amik takarnak bizonyos területeket, vagy megnehezítik a festést. Általában a kezeket, a vállpajzsokat és a hátizsákot szoktam külön festeni, minden mást összeragasztok festés előtt. Egyiknél sem kell azonban aggódni, hogy az utólagos ragasztással esetleg elcsúfíthatjuk a figurát, hiszen minden esetben takarásban lesz a ragasztási felület, előbbi esetében a vállpajzsok, utóbbiban pedig maga a hátizsák által.

Az alapozás előtt már csak a figura talpának elkészítése van hátra. Sima gárdisták esetében ez viszonylag egyszerű, hiszen csak be kell vonni a talpat ragasztóval, némi madárhomokot szórni bele, és megvárni amíg megszárad. Karakterek esetében viszont még lehet (sőt érdemes is) díszíteni: koponyákkal, eldobált fegyverekkel, sziklákkal vagy esetleg statikus műfűvel. Ha mindez megvan, akkor jöhet az alapozás, ízlés és a figura színének megfelelően fekete vagy fehér alapozó spray-vel.

Ezek után nézzük mik is azok a konkrét technikák, amik a figura szép kifestéséhez kellenek. Nem írok lépésről-lépésre felépített útmutatót, helyette inkább a különböző részek kifestésének technikájával foglalkoznék behatóbban, így mindenki olyan sorrendben haladhat, ahogyan neki kényelmes. Kezdjük is akkor mindjárt az egyik legfontosabbal a páncéllal.

Páncél: Kétségkívül ez a figura egyik legfontosabb része! Mivel a felület legnagyobb százalékát ez foglalja el, így aztán elengedhetetlen, hogy ne kellő odafigyeléssel készítsük el. Miután a mélyen fekvő részeket kitöltöttük feketével, a festéshez az alapszín egy erősen hígított változatát használjuk. Erre azért van szükség, hogy az ecset ne hagyhasson nyomokat a felületen, ami eléggé illúzióromboló lehet egy gárdista páncélján. A hígított festéknek természetesen arányosan romlik a fedőképessége, ezért előfordulhat, hogy akár háromszor vagy négyszer is át kell mennünk rajta, mire egységes lesz a felület, de a tükörsima páncél látványa bőven kárpótolni fog minket a belefektetett munkáért. A festés alatt viszont nagyon vigyáznunk kell, mert a híg festék hajlamos elfolyni. Némi gyakorlatot igényel, de hamar bele lehet tanulni.

A highlight-olást az alapszín kicsit kivilágosított változatával végezzük, szintén erősen hígítva. Ebben az esetben a hígítás azért szükséges, hogy visszafogjuk a szín fedőképességét, és ezáltal az élek és egyéb magasabban fekvő területek kihúzásakor ne képződhessen határvonal. (Ezt a módszert egyébként szinte a figura egész felületén alkalmazhatjuk. Később, ha szintén hígított festéket említek, akkor szinte biztos, hogy emiatt ajánlom a használatát.) Ha a hígítás miatt elsőre  nem látszik a világosabb réteg,  akkor nyugodtan festhetünk

több rétegben is, egyre vékonyodó vonalakkal (ezzel egyébként nagyon szép átmeneteket lehet képezni). Ha pedig nem sikerült szépre az átmenet, és mégis meglátszik a határvonal a színek találkozásánál, akkor visszanyúlunk az eredeti alapszín hígított változatához, és átkenjük vele a világos réteg határát, megpróbálva ezáltal egybemosni a két színt. A technika másik előnye (a szép átmenetek képzésén túl), hogy a hígított festéket több rétegben is nyugodtan egymásra festhetjük, mert nem fog vastag festékmáz képződni a figuránkon, hanem szép egyenletes marad.

megj.: Egyes játékosok egy nagyon vékony világos vonallal ki szokták húzni a páncél éleit. Én is próbálgattam, de az én Sötét Angyalaimnál nem igazán jött be ez a technika. Mindazonáltal láttam már nagyon szép modelleket hasonlóan elkészítve, úgyhogy aki érez magában egy kis bátorságot az nyugodtan kísérletezzen vele.

A mellvért emblémája: A páncél után a legszembetűnőbb momentum egy űrgárdistán, a mellvért elején látható szárnyas motívum (feltéve, ha a fegyver nem takarja :). Viszonylag egyszerű szépen kifesteni, és szerencsére rendkívül mutatós is tud lenni. Ehhez először is fessük az egészet feketére, majd egy nagyon vékony ecsettel szépen, határozott mozdulatokkal egyenként húzgáljuk ki a szálakat blenched bone-al. Ha ez megvan, akkor veszünk egy kevés snakebite  leather-t  és  körülbelül  1-10  arányban  hígítjuk vízzel, majd ezzel a

nagyon híg, szinte tintaszerű festékkel átmossuk az egészet egyszer vagy kétszer. A lényeg az, hogy kapjon a felület egy nagyon enyhe barnás árnyalatot. Ha ez megvan, akkor a szálak végeit újra kihúzzuk egy picit hígított csontszínnel, és készen is vagyunk.

A sisak szemlencséi: Elég kicsi terület, de általában eléggé elütő színűek ahhoz, hogy hangsúlyos szerephez jussanak a figurán. Festésük megegyezik az ún. Drágakő technikával, ami abból áll, hogy a felület alsó felét kivilágosítjuk, a felsőt besötétítjük, és a sötét rész közepére teszünk egy apró fehér pontot, azáltal üvegszerű hatást érve el. Ez persze így leírva szépen hangzik, gyakorlatban azonban nekem az utolsó lépésként taglalt fehér pont felvitele már nem jött be, mert kancsal hatást keltett tőle a figura. Így aztán én ezt az utolsó lépést el is szoktam hagyni, és csak egy kicsit sötétítem be a szemlencse felső részét.

Fegyverek: Ezen a ponton kicsit gondban vagyok, ugyanis nem lehet egyértel- műen tanácsot adni a fegyverek kifestéséhez. És itt főleg a szín megválasztására gondolok. Az alapvető elv az, hogy a figura alapszínéhez választjuk hozzá a fegyver színét. Tehát egy sötétebb tónusú figurához valami világosabbat, egy világosabbhoz pedig sötétebb fegyvert festünk. Ennek az az oka, hogy a figura nagy részét a páncél foglalja el, ami monotonná teszi a modellt, a fegyver pedig pontosan  egy  olyan  részlet,  ami megtöri ezt a monotonitást. Ez főleg azoknak

fontos, akik játszanak is a figurájukkal, mert így nem csak egy homogén színfoltot látnak majd viszont a terepasztalon. Így aztán például a Sötét Angyalok feketés-zöld színéhez remekül illik a piros vagy bordó fegyver, míg egy Véres Angyal osztaghoz már inkább a fekete dukál. Természetesen szép számmal vannak olyanok is, akik elvetik a színes fegyvereket. Nekik a fémesebb színeket vagy a sima feketét tudom javasolni. Itt még annyit tennék hozzá, hogy a fegyver csövét lehetőleg fúrjuk ki, de legalább egy kicsiny fekete pontot fessünk rá, ne elégedjünk meg azzal, hogy lefestjük fémszínűre!

Ruházat: Nem általános, de mégis előfordulhat, hogy találunk az űrgárdistán valamilyen ruhaélét: egy köpenyt vagy palástot például. Ez főleg a karaktereknél, és a Sötét Angyaloknál gyakori. Én kétféle festési módot különböztetek meg: a világos tónust és sötét, bársony-szerűt.

Előbbinél maradva tegyük fel, hogy az egyik veterán katonánk köpenyét szeretnénk fehérre festeni. Ilyenkor a következőképpen járunk el: Lefestjük az egész felületet, szépen, egyenletesen blenched bone-al. Ezután veszünk egy kevés snakebite leather-t és jól felhígítjuk vízzel, hogy szinte alig maradjon benne pigment, majd ezzel a híg festékkel megfestjük a mélyebb részeket. Ha nem fed eléggé, akkor többször is átmehetünk a felületen. Ha nem lett szép az átmenet és látszik a határvonal a két szín közt, akkor érdemes az egész felületet

átmosni szintén végletekig hígított csontszínnel, akár többször is, amíg el nem tűnnek a határvonalak. Ezt a lépést egyébként mindenképpen ajánlatos elvégezni, mert nagyon jól egymásba olvasztja a két színt. Ezután pedig már nincs más dolgunk, mint egy enyhén hígított skull white-al kihúzni a magasabban fekvő gyűrődések éleit. Egy eltérő, ám legalább annyira hatásos módszer, amikor először az alapszín, egy sötétebb változatával lefestjük az egész ruhát, majd egyre világosodó rétegeket viszünk fel a felületre drybrush technikával. Így a világos színek csak a kiemelkedő redőkre tapadnak majd rá. Azonban egy átmosás néha ezek után is ajánlott, hogy elsimítsa a határvonalakat a színek találkozásánál.

A másik festési technika kizárólag nagyon sötét anyagoknál működik és egyfajta bársony-szerű hatást lehet elérni vele. Nagyon egyszerű, és nagyon szép eredményt ad. Annyi a lényege, hogy lefestjük a ruha egész felületét feketére, és csak az éleket húzzuk ki a kívánt szín enyhén hígított változatával. Ha nem fed rendesen, akkor esetleg átmehetünk rajta többször is, de itt voltaképpen az a lényeg, hogy csak sejtsük a ruha eredeti színét, mintha a fény villantaná fel egy pillanatra. A módszer hátulütője, hogy kizárólag sötétebb színekkel működik, a világosabb árnyalatokat tehát elfelejthetjük!

Arc: Az általános útmutatóban már volt szó az arcfestésről, de úgy gondolom, hogy nem árthat, ha a saját tapasztalataim is leírom ezen a területen. Először is szeretném leszögezni, hogy én a karakteresebb, kicsit kontúros arcok híve vagyok, mert szerintem ezek sokkal jobban illenek egy űrgárdistához.

Ehhez először is fessük meg a szemeket, majd, amikor már a szembogár is a helyén van, fessük körbe feketével, megadva ezzel a szem alakját. Ha nem feketére alapoztunk, akkor most fessük át az egész arcot vékonyan feketével. Ezután meg kell határozni, hogy milyen színűre is szeretnénk majd festeni a figura arcát, és ki kell keverni egy ennél némileg sötétebb árnyalatot. Ez lesz az alapszín. Ezzel a festékkel egyenletesen kenjük át az egész arcot, de vigyázzunk arra,    hogy   a   mélyedésekben   (például   a   ráncokban    vagy   a   szájban)

megmaradjon az eredeti fekete alap, és a szem köré is hagyhatunk egy vékony kontúrt. Ezután adunk egy kevés vizet az alapszínhez és előkészítjük a fehér festéket. Ha mindezzel megvagyunk, akkor a fehér segítségével fokozatosan világosítva az alapszínt, elkezdjük kifesteni a magasabban fekvő részeket (pofacsont, áll, homlok, stb.). Ahogyan haladunk felfelé, egyre kisebb területet festünk csak be az egyre világosodó rétegekkel, így ha jól csináltunk mindent, akkor nem lesznek majd láthatóak határvonalak a különböző árnyalatok találkozásánál. Olyan három, maximum négy réteg az optimális, annál több már felesleges.

Ha valaki nem híve a túl kontúros megoldásoknak, akkor fekete helyett használjon sötétbarnát a ráncokban. Sőt, igény szerint akár világosabb barna is kerülhet a mélyedésekbe, bár szerintem az már túl lággyá teszi az arcot, ami semmiképpen sem illik egy űrgárdistához.

Matricázás: Utolsó lépésként pedig egy olyan rész következik, amire az emberek többsége nem sok figyelmet fordít, pedig a matricák felrakása az egyik sarkalatos pontja a figurának. Egy szépen felrakott matrica sokat dobhat egy figura összhatásán, míg egy csúnya akár el is ronthatja. Természetesen vannak olyanok, akik nem hívei a matricáknak és szeretik kézzel felfesteni a rend jelöléseit. Ehhez biztos kéz kell és rengeteg idő, de nagyon szépen meg lehet  csinálni.  Ami  miatt  viszont  én  mégsem  javaslom  az  az,  hogy   közel

lehetetlenség egy 10 fős osztag minden tagjára pontosan ugyanakkora és ugyanolyan emblémát festeni. Márpe- dig sokat ronthat egy amúgy szépen kifestett osztag összképén, ha a jelzéseik nem tökéletesen egyformák. Éppen ezért én a matricázást ajánlom, de ez természetesen nem azt jelenti, hogy a legprofibbak ne festhetnék meg mégis saját maguk az osztag jelöléseit. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy érdemes megpróbálni előtte egy nagyon puha grafitceruzával előrajzolni a kívánt mintát, esetleg sablont használni hozzá.

Matricázásnál a legfontosabb, hogy használjunk matrica lágyító folyadékot, amelyet bármelyik modellboltban beszerezhetünk. Voltaképpen az alapjában kemény anyagú matricát lágyítja meg annyira, hogy az a görbe felületekhez is teljes mértékben hozzásimuljon, hézagok nélkül. A segítségével nagyon szépen fel lehet vinni szinte bárhová a matricákat, pusztán csak annyi a dolgunk, hogy víz helyett ebbe áztatjuk bele a hordozót. Ha a matrica megszáradt és már biztosan  ül  a  helyén,  akkor  még  annyit  tegyünk  meg,  hogy az alapszínnek

megfelelő, enyhén hígított festékkel egyszer vagy kétszer átkenjük a széleit, ezáltal elrejtve az ott keletkező világosabb, fényes sávot, ami minden matrica sajátja. Ezután már csak abból lehet rájönni, hogy matricát használtunk, hogy szép egyformák a jelzések minden gárdistán. :)

Zárszó

Azt hiszem ezzel ki végeztem az összes, általam fontosnak tartott részletet. Szerintem, ha valaki próbálgatja a fentebb leírtakat, akkor nagyon rosszat már nem csinálhat. :) Természetesen újabb ötleteket, kiegészítéseket, javaslatokat és kérdéseket szívesen fogadok a fórumba, vagy e-mailben. Jó festegetést!

 

Írta: Rince
(A mellékelt képekhez kizárólag saját festéseimet használtam fel.)