Az űrgárdisták festésének kivesézése után most evezzünk merőben más vizekre, és nézzük meg, hogy mi is kell kedvenc patkányaink kifestéséhez.

Mint minden figura előkészítése, a skaveneké is a sorjázással kezdődik. Egy éles késsel finoman kapargatva távolítsuk el az öntési hulladékot a műanyag figuráról (fém figurák esetében pedig reszelővel tegyük ugyanezt). Ha a figuránk fémből van, akkor érdemes csapokkal megerősíteni az illesztési pontokat, mielőtt összeragasztjuk. A műanyag modellek esetében viszont nyugodtan elhagyhatjuk ezt a lépést, mivel a műanyagragasztók olyan módon olvasztják egybe a különálló részeket, ami szükségtelenné tesz bármilyen további beavatkozást. A figura darabokban való festése ezeknél a modelleknél nem annyira egyértelmű, mint teszem azt az űrgárdisták esetében. Itt ugyanis nem lesznek vállvértek, amik eltakarják a ragasztási felületet. Éppen ezért a darabokban festés, csak akkor javasolt, ha van takarásban lévő felület a modellen vagy nagyon megnehezítené az összeragasztott figura a festést. Amennyiben darabokban festünk, akkor érdemes a ragasztási felületek környékét festetlenül hagyni és, ragasztás után együtt lefesteni őket.

Alapozás előtt még elkészítjük a talpakat, ami úgy történik, hogy lekenjük az alapot ragasztóval, és madárhomokot szórunk bele. A karakterek talpait érdemes sziklákkal, eldobált fegyverekkel vagy egyéb kiegészítésekkel is díszíteni. Ha mindez megvan, és minden szempontból késznek érezzük a figurát, akkor lefújjuk fekete alapozóval (azért nem fehérrel, mert skavenek esetében a fekete sokkal célravezetőbb és jelentősen megkönnyíti a későbbi munkát).

Mint az űrgárdistáknál, itt is részenként tárgyalom majd a modelleket, minden hangsúlyos területtel külön foglalkozva. A skavenek esetében azonban nem beszélhetünk akkora hasonlóságról, mint, ami az űrgárdistákat jellemzi. Éppen ezért nem árt lefektetni néhány általános érvényű szabályt. Ezekre a legtöbbször külön is felhívom a figyelmet, de érdemes állandóan szem előtt tartani, és ahol csak lehet, alkalmazni őket.

Először is ne engedjünk a kísértésnek, és soha ne használjunk élénk színeket. Mindig maradjunk meg a barnás, sötét, koszos árnyalatoknál. Ezek passzolnak igazán, egy föld alatti vájatból frissen előmászott skavenhez. Ha mégis úgy döntenénk, hogy használni szeretnénk ezektől eltérő színeket is a figurán, akkor azt mindig az adott szín, egy sötétebb, “koszosabb” árnyalatával tegyük. Piros helyett használjunk például bordót, élénk zöld helyett, sötét, méregzöldet, stb.

A másik általánosan megjegyzendő dolog a skavenekkel kapcsolatban, hogy részben a fent említettekből kifolyólag, nem találunk rajtuk nagy, tiszta részeket. Egy skaven nem a higiéniájáról híres, így igyekezzünk csínján bánni a homogén felületekkel. Ezek elkerülésére a legjobb módszer, ha átfestjük a kívánt részt erősen (tíz vagy nagyobb arányban) hígított fekete festékkel. Ez sokszor már elég ahhoz, hogy elmélyítse a színeket, befolyjon a kisebb mélyedésekbe, de mégse változtassa meg igazán az átfestett felület alapszínét. Egyszóval ad neki egy “koszos” összhatást, ami olyannyira jellemző a skavenekre. A festés folyamán állandóan kísérjük figyelemmel a figura egészét, és, ha egy terület túl tisztára, túlságosan elütőre sikeredett, akkor ne féljünk használni a fenti technikát.

A továbbiakban pedig akkor nézzük a hangsúlyosabb részeket külön-külön.

Bunda: Itt elég könnyű dolgunk van, mivel csak drybrush-olni kell azokat a felületeket, ahol szőr található a figurán. És igazából itt jön le először a fekete alapozásnak az előnye. Ha ugyanis ez nem lenne, akkor most át kéne festenünk az egész felületet feketével. Bár egy vékony rétegben, még így is érdemes egyszer átkenni, mert nem biztos, hogy mindenütt sikerült maradéktalanul lealapoznunk a figurát, és ne a drybrush után derüljön ki, hogy foltos alatta a felület.

Ha megvan a fekete alap, akkor jöhet a drybrush, azaz a szárazecsetelés, amit két rétegben kell felvinnünk a figuránkra. Ha valaki esetleg nem ismerné az említett eljárást, annak álljon itt tömören a lényeg. Tehát arról van szó, hogy egy vastag ecsetet visszavágunk körülbelül a felére, és úgy festünk vele, hogy a festéket előtte szinte teljesen kitöröljük az ecsetből (innen a dry, azaz száraz elnevezés). Ezek után, ha egy érdes felületen végighúzzuk az ecsetet, akkor csak a kiemelkedő részek lesznek festékesek, az alul találhatóak tiszták maradnak. Röviden ennyi a lényeg. Először tehát az alapszínt visszük fel a felületre, majd utána ennek a színnek, egy kicsit kivilágosított változatát. A második rétegnél jól töröljük ki az ecsetet, hogy éppen csak érzékelhető legyen a kivilágosítás, és látható maradjon a szőrnek szánt eredeti árnyalat alatta.

A bunda színe egyébként nagyon sok féle lehet. Tulajdonképpen a palettán szereplő összes barna-árnyalat számításba jöhet, de nem ritka a szürke vagy fekete szőr sem. Amit még meg kell említeni a bunda festése kapcsán, hogy érdemes ezt a műveletet legelőre beiktatni a figura festésekor, és inkább utána vigyázni, hogy ne fessünk rá. Ugyanis a drybrush-olás mindig nagy, tompa ecsetekkel történik, és ezekkel nem igazán tudjuk elkerülni, hogy más területeket is össze ne festékezzünk a kívántakon túl. És ugye nem kell mondanom, mennyire kellemetlen, ha azokat előtte már készre megcsináltuk.

Bőr: Bár patkányaink eredendően szőrösek, mégis sok olyan terület található rajtuk, ahol kilátszik a csupasz bőrük: pofa, könyök, térd, stb. És mivel ezek a területek általában jelentősen elütnek a figura egészétől, ezért hangsúlyos szerephez jutnak, és kifestésük nagy odafigyelést igényel. Először is meg kell határoznunk az alapszínt, amilyenre a bőrt festeni szeretnénk. Ez általában rendes bőrszín (mondjuk bronzed flesh) és valamilyen világos barna keveréke (például  snakebite leather). Az  ideális  arányt  mindenki  maga döntse el, attól

függően, hogy sötétebb vagy világosabb árnyalatúra szeretné-e a skavenjeit. Ezután erősen fel kell hígítani a kapott színt, amelynek segítségével elérhetjük, hogy a bunda és a bőr között szép átmenetet keletkezzen.

Ha mindez megvan, akkor fessük át vele egyetlen, vékony rétegben a kívánt felületet. Ha mindent jól csináltunk, akkor a híg festéknek hála át fog tűnni az alatta lévő fekete alapozás. Ezután újabb réteget festünk fel, de ezúttal a szegélyek közelében kihagyunk egy vékony sávot az előző rétegből. Majd még egyet, még nagyobb kihagyással. Ha jól csináltuk, akkor a felület szinte észrevehetetlenül fog átváltani feketéből bőrszínbe, ami a két eltérő textúrájú terület közti összhangot adja meg. Ezután világosítunk kicsit az alapszínen és kihúzgáljuk vele a magasabban fekvő területeket, például a kézen az ujjak éleit, az arcon a füleket, a szemöldököt vagy a kiállóbb pofacsontot. Ha mindezzel megvagyunk, de a bőr felülete mégis túl egyenletes lett, akkor mossuk át az egészet egy-tíz arányban hígított fekete festékkel. Ezzel koszosabb hatása lesz, ami jobban illik egy skavenhez.

Ruhák: Érdemes a bőrfestésnél fentebb leírtakat használni itt is, csak természetesen a megfelelő színekkel. Tehát, teszem azt egy ing kifestése nagyon hasonlóképpen történik, mint amikor a skaven pofáját festettük, csak más árnyalatokat használunk, és a bunda találkozása helyett, itt a mélyebben fekvő területek felől kezdjük kivilágosítani a felületet a fekete alapból. Ezután ugyanúgy kihúzzuk a magasabban fekvő éleket (ruhák redőit, széleit), az alapszín világosabb változatával, és végül szintén átmossuk feketével, ha túl homogénre sikerült a felület.

Farok: Most talán néhányan azt kérdezik magukban, hogy minek külön foglalkozni egy ilyen nyilvánvaló részlettel. De én úgy gondolom, hogy nem árt, ha itt is leírom a tapasztalataimat. Két lehetőség áll rendelkezésünkre:

Vagy szárazecseteljük a skaven farkán található szelvényeket vagy megfestjük őket külön-külön. Viszont mivel a szárazecsetelés után, szinte mindig kell egy kicsit utána igazítani, így akár rá is szánhatjuk azt az időt és megcsinálhatjuk őket egyenként. Ne essünk kétségbe, ha véletlenül belefestünk a szelvények közti mélyedésekbe, egy utólagos, hígított fekete átmosás megoldja a problémát. A szín itt is a bőrnél taglalt világosbarna és bőrszín keveréke. Ha mindez  megvan,  akkor  már  csak  a  highlight-olás  van  hátra. Ehhez, egy  kis

fehér hozzáadásával enyhén kivilágosítjuk az alapszínt, és egy vékony ecsettel minden egyes szelvény szélére, egy vékony csíkot festünk. Ha nagyon meglátszik a határvonal a két szín találkozásánál, akkor fessük át az alapszín enyhén hígított változatával a világosabb rétegek határát, ezzel úgymond egybemosva a két színt.

Fegyverek: Itt is próbáljuk elkerülni, hogy a fegyverek újnak látszanak. Bár nem kell, mondjuk az élőholtakhoz hasonlóak rozsdásra és ütött kopottra festeni őket, de a csillogó fegyverek mindenképpen hátrányosan hatnak a patkányfajzatok összképére.

A legegyszerűbb módszer ennek elérésére, ha a fegyver színéül szolgáló festéket (mondjuk boltgun metal-t), szárazecset technikával visszük fel a fekete alapra. Ám ebben az esetben még az általánosnál is szárazabbra töröljük az ecsetet, hogy csak nagyon kevés festék kerülhessen fel a felületre. Akár több rétegben is felvihetjük a festéket, ha túl átlátszónak találnánk a fekete alapot, de mindig tartsuk szem előtt, hogy nem szabad csillogóan újnak tűnnie a fegyvernek. Ennek hatására egyébként a fegyverek, sötétebbek lesznek, ápolatlannak hatnak majd.

Páncélzat: Alapvetően két lehetőség közül választhatunk. Vagy fém, vagy bőr páncélzatot festünk. Ha a modell nem kívánja meg speciálisan az egyiket (tehát, ha mondjuk egy huszadrangú klánpatkányról beszélünk), akkor lehetőleg a bőrpáncélokat részesítsük előnyben.

A bőrpáncélok festése a ruháknál már taglalt módon történik: a fekete alapot, fokozatosan kivilágosítjuk a kívánt színnel (jelen esetben valamilyen barna árnyalattal). Itt viszont nem minden esetben fontos utólag átmosni a felületet feketével, ezt a figura egészének szemrevételezése után tudjuk eldönteni, attól függően, hogy nagyon elüt-e a figura egészétől. A fém páncélok festése szintén nem egy bonyolult művelet, csak a fegyvereknél már leírtakhoz hasonlóan, drybrusholni  kell  valamilyen  fémszínnel (boltgun  metal  tökéletes erre a célra).

Annyi az eltérés, hogy a fém páncélt viszont utólag nyugodtan átmoshatjuk feketével, nagyon kellemes sötét tónust fog kölcsönözni neki.

Számos olyan rész található még egy skavenen, amivel nem foglalkoztam külön, de úgy érzem, hogy az összes fontosabb részlettet sikerült kiveséznem. Ami nem található meg ezek közt, azt próbáljuk az általános irányelvek szerint kifesteni, tehát minél koszosabb és sötétebb legyen. Ha ezeket szem előtt tartjuk és folyamatosan figyelemmel kísérjük a skaven összképét, akkor nagy baj már nem lehet. :)

Ötleteket, kiegészítéseket szívesen fogadok e-mailben vagy a fórumon!

Írta: Rince
(A mellékelt képekhez kizárólag saját festéseimet használtam fel.)