Stark festési útmutatója!

Nem nagyon húznám a cikk elejét mindenféle eredetről és hasonlókról szóló dolgokkal, általában úgysem érdekel senkit. :-)

Alapok:
Gondolom aki ezt olvassa már rendelkezik egy (vagy több) figurával, amit szeretne kifesteni. Talán éppen össze is rakta (ha esetleg több részből állt) kezdeti izgalmában. Na ez esetben legelső tanácsom, hogy szedje szét, mert sajnos az első és igen fontos dolog, amit illik egy kifestésre szánt figurával elvégezni, az a sorjázás. Ezt valamiért szeretik elfelejteni, pedig nincs kiábrándítóbb egy szépen kifestett figurán, mint a sorja. A figurák a gyártási technológiából adódóan szinte kivétel nélkül sorjásak, néha nagyon, máskor kevésbé. Ezek a két öntőforma illeszkedési pontatlanságai és a beöntőnyílások maradékai miatt jönnek létre, felesleges anyagmaradványok képében. Ez többnyire csak egy, az egész figurán körben végighúzódó csík, de akadnak kiálló, csápszerűek is. Célszerű a sorját még a figura végleges összeragasztása előtt eltávolítani, mivel gyakran komoly erőhatást kell kifejteni közben. Elég idegesítő tud lenni, ha emiatt szétesik a figura. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz egy tűreszelő készlet és egy snitzer (tapétavágó kés). Az ólomfigurákat könnyebb reszelővel sorjázni, a műanyagot inkább a snitzerrel érdemes. A műanyag sorjája nehezen távolítható el reszelővel, mert ahelyett, hogy leesne és eltávolodna a lereszelt rész, inkább csak "kiszőrösödik". Ha viszont a snitzert használjuk, akkor kapargató mozdulatokkal könnyen le lehet hámozni a sorját. Ha nagyon vastag, akkor óvatosan le is lehet vágni. Sajnos néha elég rossz helyeken is tud lenni sorja, például a figura arcán keresztben. Ilyenkor nincs mit tenni, óvatosan ki kell reszelni onnan is, mert ott a legfeltűnőbb. Az ilyen helyzetekben a snitzer éles, precíz hegye is sokat segíthet. Én már találkoztam olyan figurával is, aminek annyira csúnyán sorjás volt az arca, hogy nem lehetett másképp korrigálni, csak úgy, hogy a szeme és az orra elroncsolódott. Elég kellemetlen és főleg idegesítő volt, de még mindig meg lehetett menteni a figurát, a festéssel korrigáltam a hibát, egyszerűen odafestve a szemet. Persze ez nem tökéletes azért, de sok mindent nem lehetett tenni.

Ha a sorjázás megvan, akkor lehet kezdeni a figura összerakását, amennyiben több darabból áll. Ha kis, emberméretű, figuráról van szó, akkor némi pillanatragasztóval ez gyorsan meg is van. Hagyjuk száradni azért egy kicsit (minimum negyed órát), utána jöhet az alapozás. Nagyobb figurák esetén ez kicsit bonyolultabb tud lenni. Nekem a legnagyobb figurám amit összeraktam egy Wood Elf Forest Dragon volt, ami a barátnőm seregében teljesít szolgálatot. Elég macerás volt, mivel az egész ólomból van, nehéz és ennek a tetejébe még rossz helyeken is van szétszabdalva. Ha simán összeragasztottam volna, az első kisebb erőhatás eltörte volna a ragasztásokat. A megoldás ilyenkor, hogy az ember vesz egy darab valamilyen nem túl vastag (0.5 - 1 mm átmérőjű) de erős drótot, amikből kis egyenes darabokat vág. Ezek hossza a 1 centiméter körüli legyen, de a ragasztandó részek lehetőségeitől függően több vagy kevesebb is lehet. Az illesztendő felületekbe kis fúróval lyukakat kell fúrni értelemszerűen úgy, hogy egymással szemben legyenek ha a két darabot összeillesztjük és egy ilyen kis darab drótocska beleférjen anélkül, hogy eltartaná a felületeket egymástól. Utána az egyik részbe egy drótdarabot be lehet ragasztani úgy, hogy annyi lógjon ki, ami belefér a másikba. Ha kicsit több az nem baj, még le lehet vágni. Érdemes leellenőrizni. Kis száradás után a másik figuradarabot is rá lehet ragasztani, hogy a másikból kiálló drótdarabka bepasszoljon ennek a furatába. Ez már elég erős lesz a ragasztó megkötése után, hogy bátran ki lehet festeni a szétesés veszélye nélkül. Néha kisebb figurákon is érdemes megcsinálni ezt a csapolást, ha mondjuk a karja nehéz és kiálló vagy hasonló letörésveszélyes dolog van rajta.

A művelet elég macerás, nekem a sárkány összerakása órákba telt. Igaz, minden illesztési pontba tettem csapolást és volt vagy 7-8. Ha igazán igényesek akarunk lenni, akkor az illesztési helyeknél keletkező apró réseket is ki kell töltenünk. Ezt modellboltokban kapható "putty" nevű dologgal tehetjük meg, ami egyfajta gitt és elvileg összehúzódás nélkül szárad. Sajnos ez nem mindig igaz. A GW-nek is van ehhez hasonló készítménye "Green Stuff" néven, ami valóban zsugorodásmentesen szárad és akár domborműveket is gyárthatunk belőle, ha elég ügyesek vagyunk, de jóval drágább.

Az unalmasabb részén túl is vagyunk. Most még ugyan nincs semmi szín a figurán, de már készenáll a fogadására. A festés megkezdése előtt a figurát le kell alapozni, mert különben a színek nem lesznek szépek és a festék nehezebben tapad meg rajta. Ezt lehet ecsettel vagy spray-vel csinálni. Ha komolyabban elszántad magad a figurafestésre mindenképp javaslom, hogy egy sprayt szerezz be, mert nagyságrendekkel könnyebb és kényelmesebb vele alapozni. Amikor utoljára vettem, nem volt éppen olcsó egy alapozó-spray, de az árat bőven megéri, elég olyan ötven figurára. Spray-vel az alapozó réteg egyenletes, meg folyásmentes lesz, míg ezt ecsettel elég körülményes és hosszadalmas megcsinálni. Ha nincs spray jó lesz az ecset is. Nem túl vastag rétegben vigyünk fel a figurára valamilyen színt úgy, hogy ne maradjon szabadon ólomfelület (vagy műanyag), lehetőleg minél egyenletesebben. Zömmel fehéret vagy feketét szoktak használni alapozásra, attól függően, hogy világosabb, vagy sötétebb összhatást akarnak elérni a figurán. Például Káosz figurákat általában érdemes feketével alapozni, Elfeket fehérrel. Spray-vel a helyzet némileg egyszerűbb. Fogj egy pár figurát, amit le szeretnél alapozni és egy elhasznált papundekli dobozt. Valahol szabadban, erkélyen, kertben, de mindenképp nyitott ablaknál és jó fényviszonyok mellett állítsd a dobozt fenekével felfele, erre mehetnek a figurák legalább 10 centi távolságra egymástól. A flakont 15-20 centi körüli távolságban tartva lehet fújni a figurákat. A távolságot úgy érdemes tartani, hogy nehogy megfolyjon a festék, de a mélyebb részekre is kerüljön. Nem kell mindenáron erőltetni, hogy a mélyebb részeken is ugyanolyan réteg festék legyen mint a többin, azt úgysem lehet elérni anélkül, hogy a kiállóbb részeken ne vastagodjon meg túlságosan. Később ecsettel lehet korrigálni a mélyen fekvő festék nélkül maradt részeket. Elsőre talán bonyolultnak tűnik, de nem az. Ha spray-vel alapozunk érdemes a figurákat a talpukba beleállítva lefújni. A figuránk most már készen áll a tényleges festésre.

Az eszközök:
Kezdeném az eszközökkel, mert a reagálásokból úgy tűnt, erre is nagy az igény. Felteszem, hogy maximalisták vagyunk és mindent a legjobbra/legszebbre szeretnénk csinálni. Ennek megfelelően elég sok mindenre szükségünk lesz. Elsőként az előző részben említett tűreszelőkészlet fog kelleni. A leghasznosabbak a lencse (vagy fél lencse) és a háromszög keresztmetszetűek. A lencse alakúval görbe felületeket, a háromszöggel pedig laposakat lehet reszelni. Ezek még azért is jók, mert a hajlatokban gyakran felgyűlő sorját könnyen és szépen el lehet velük távolítani. Ha a hajlat szöge kisebb mint a mi reszelőnké, akkor kell a tapétavágó kés, aminek jó éles a hegye. Ezzel óvatosan ki lehet vágni a sorjákat a nehezebben hozzáférhető helyekről is. Mivel viszonylag vékony fémből van a pengéje, könnyen elpattanhat a hegye, ekkor jobb, ha nem spórolunk és letörjük a sérült részt, mert nekünk is könnyebb és a figura is szebb lesz. A reszelők és a kés nem túl nagy összegbe kerülnek és bármelyik szerszámüzletben lehet venni.

Ragasztóból kelleni fog pillanatragasztó és valami olyan ragasztó, ami nem szárad túl gyorsan és folyik (tehát nem valami maszat). Nekem egy az UHU ragasztók közül vált be a legjobban. Nem tudom pontosan a nevét, de kinézetre egy bordó színű tartály, amiből hosszú, vékony fémcsövecske lóg ki. A cső azért is jó, mert nehezen hozzáférhető helyekre is könnyen be lehet nyúlni vele és oda ragasztót nyomni. Modellboltokban kapható egy hasonló, kék színű tartállyal, asszem valami Humbrol termék de nem biztos, mindenesetre ez is nagyon megfelel a célnak. Pillanatragasztót már száz Forint alatt is lehet venni, az tökéletesen megteszi. A másik sem több három-négyszáz pénznél. Bármilyen papírboltban mindkettő megtalálható.

Ecsetek. Ebből is kell egy pár, legalább egy vékony és egy vastagabb. Az ecsetek méretét jobb helyeken számokkal jelölik, minél kisebb annál vékonyabb az ecset. Nulla alatti méreteket több nullával jelölik, nekem a legvékonyabb ecsetem öt nullás. Sajna ez valószínűleg nem szabványos, mert ahány gyártó, annyi méret, így a legjobb a vizuális mértékvétel (értsd: ránézel, ha jó, jó, ha nem, nem ;-). Ennek a tetejébe a GW kitalálta a saját méretrendszerét, ami nem számokból, hanem megnevezésekből áll. Olyanok mint "Large Detail Brush", "Detail Brush", "Fine Detail Brush". Ez a három normál ecset létezik náluk, értelemszerűen a large a legnagyobb, a fine a legkisebb. Sajnos a fine ecsetük is jóval nagyobb, mint egy rendes hasonló árú művészecset nullás mérete, de ismerek olyat akinek ez elég. Nekem általában nem. Egyébként az én véleményem az, hogy bár a GW által gyártott dolgok általában elég jó minőségűek, ecsetügyben nem alkottak valami nagyot. Egyetlen ecsetük van amit szívesen használok és jó, az pedig az ún. Drybrush ecset (később lesz róla szó mire való). A többi is használható, de relatíve hamar elvesztik a tartásukat, hegyüket, "kiszőrösödnek". Plusz nincs belőle olyan vékony, ami ideális lenne például szemek festéséhez (legalábbis legutoljára még nem volt, ha mostanra előrukkoltak vele, akkor bocs). Én az ecseteimet zömmel egy művészboltban szerzem be. Itt rengetegféle ecsetet lehet kapni különböző márkákat, méreteket, formájúakat. Olyan 3-500 forint között nagyon jó minőségű és tartós ecseteket kínálnak egészen vékony méretekben is. Ha most kezdenék és a költségeket is le szeretném szorítani amennyire lehet, akkor vennék a művészboltban egy 2-es és egy 00-s ecsetet, plusz egy "Small Drybrush"-t a Citadel ecsetek közül. A 2-es a nagyobb felületek festésére, a 00-s a kisebbekre, apró részletekre és szemekre , a "Small Drybrush" meg a szárazecsetes technikát igénylő dolgokhoz. Talán még egy 1-es is jól jöhet, de az nem olyan égető. Ez együttesen nem túl nagy pénz és akkor már tényleg jó ecseteink vannak

Néhány apróság ami még kellhet a figurák finomításához, szépítéséhez. A festés előtt lehet szükség még az úgynevezett "putty"-ra (ezen a néven kapható modellboltokban). Ez egy olyan gittszerű anyag, ami elvileg zsugorodásmentesen szárad és arra lehet használni, hogy az illesztéseknél keletkező réseket eltömjük (száradás után érdemes kicsit megreszelgeni, hogy egyenletes legyen). Az ilyen rések is elég csúfan mutatnak egy kifestett figurán. Ára nem túl drága és egy tubussal egy életre elegendő mennyiséget kapunk :-). Ehhez hasonló természetesen létezik GW gyártmányban is, amit az egyszerű "Green Stuff" névvel illetnek a színére utalóan. Ez egy kétkomponensű epoximassza, ami valóban nem zsugorodik repedezik száradás közben. Annyira jó, hogy ha mondjuk valami Marine vállapjára domborművet akar ez ember készíteni, ezzel megteheti. Sajnos ez kevesebb a mennyiséget tekintve, de árban jóval több. Aztán a figuratalpak igényes elkészítéséhez szükség lehet homokra, apró kavicsra, műfűre és amit az ember elképzel még az adott figurához. A homokot és a különböző méretű kavicsokat akvarista üzletben lehet beszerezni. Általában negyedkilós kiszerelésben adják, ami szintén rendkívül hosszú időre elegendő. Akár elég többen egyet-egyet venni, bőven jut mindenkinek. Műfüveket modellboltban érdemes nézni. Létezik olyan, ami már lapra van ragasztva, pár négyzetmétert lehet egyben venni. Ez inkább terepasztalok készítéséhez jó, de akár ki lehet belőle vágni talp méretű darabokat. Ami hasznosabb az a porszerű műfű. Modellboltokban lehet sokfélét találni olcsón, de a GW-nek is van sajátja. Természetesen jóval drágább, bár kétségkívül jobb minőségű is. Az olcsóbb modellboltos fajta néha kifakul a fénytől, töredezik, úgyhogy én inkább csak az úgynevezett sztatikus műfüvet használom, amit szintén modellboltban lehet kapni. Ez olyan, mintha valódi fűszálak lennének. Valamiféle apró szálakból van, míg a hagyományos műfű darált parafából (a jobbak), vagy faforgácsból (a kevésbé jók), festéssel készül. Persze más hatású a kettő, úgyhogy ha a sztatikus fű nem felel meg az elképzeléseimnek, akkor inkább gyártok sajátot, de erről majd később írok. Kellhet még egy kis hígító az ecsetek tisztításához.

Festékekből kétségkívül a legjobbak a Citadel/GW termékek, mindenképp javaslom. Próbáltam más típusokat is, de túl vastagon takarnak, nem elég jól terülnek, nehézkes a hígításuk és büdösek. :-) A Citadel festékek vízzel hígíthatóak, remekül keverhetőek, szép simán terülnek. Természetesen néha előfordul, hogy ezek közül valamelyik nem teljesül, főleg az öregebb, illetőleg a nem jól lezárt festékeknél. Sőt egyszer előfordult velem az is, hogy az újonnan vett festék használhatatlanul híg volt, de ennek ellenére meg vagyok elégedve velük. Sajnos elég drágák és a metallic - fémes árnyalatok: ezüst,arany, bronz, stb - méginkább. Kezdethez viszont létezik festőkészlet, egy ecsettel és öt műanyag figurával megvehető. Meg kell említsem viszont, hogy tereptárgyakhoz nem ajánlom a Citadel festékeket, mert ahhoz túl jók és drágák, a más olcsó festékek nagyon jók erre. Alapozónak is Citadelt ajánlok. Persze az alapozást ecsettel is meg lehet csinálni, de aki kipróbálja mindkettőt, az nem akar majd többet ecsettel alapozni. :-) Kezdetnek el lehet hagyni a sprayvásárlást, de ha van még annyi felesleg, akkor egy fehéret érdemes beszerezni és hosszú távon egy feketét is. Kelleni fog egy vizesedény, meg sok papírzsepi, vagy más törlőalkalmatosság, amibe az ecseteket lehet törölni (lehetőleg eldobható legyen, mert kimosni elég nehézkes lesz) . Én papír zsebkendőt használok. Nagyjából azt hiszem sikerült felsorolni a fontosabb dolgokat, térjünk rá a lényegre. :-)

A festés:
Nehéz eldönteni, hogy hol is kezdjem. Elsőre azt gondoltam, hogy ott kezdem el, ahol általában én kezdek el egy figurát, de nem biztos, hogy az a legtaktikusabb, mert én általában a szemekkel kezdek. Azért teszem ezt, mert általában mélyen fekszik és később, ha már az arcot megfestettem idegesítő tud lenni ha mellécsúszik az ecset. Márpedig a szemeknél ez gyakrabban előfordul. Ezért ha legelőször festem ki, akkor nem baj, ha melléfestek, még könnyen korrigálható. A szemfestést sokan a legnehezebb dolognak tartják, de szerintem ennél vannak sokkal nehezebb dolgok is (pl: drágakövek). 

Itt van ez a szép ábra. Jobb oldalon a festés lépései vannak. Szóval ha még a figura arcán nincs semmi festés és feltesszük, hogy fehérrel van alapozva, akkor az első lépés, hogy a szem körvonalait megfestjük (1). A festéket picit vízzel hígítsuk fel, hogy jobban rákenődjön a figurára. Ezt tapasztalatból lehet majd megérezni, hogyan jó. Nem baj ha a szemtől nézve kifelé mellé- megy (mint az ábrán is látható), csak befelé igyekezzünk nem melléfesteni, a fehér területet érintetlenül hagyni és a lehető legjob- ban szem alakúra formálni. Ha nem sikerül, akkor óvatosan fehérrel a szeme fehérjét újra kell festeni és utána a szem alakját feketével megint megpróbálni megfesteni. Sajnos ezt nem szabad túl sokszor elrontani (három már gyakran sok), mert nagyon megvastagszik a festék.

Ezután egy óvatos ecsetvonással az íriszt behúzzuk (2). Ezt érdemes nem elrontani, de nem is nagyon nehéz. Itt sem baj, ha alul, felül mellémegy a festés, sőt a legnyugodtabban helyezd az ecsetet a szem felé majd húzd le akár jóval lejjebb a leendő alsó szemhéjnál. Nem baj ha mellémegy, úgyis javítani kell. Ha megvan, belül a szem jól néz ki (a 2-es képhez hasonlít), akkor lehet kezdeni a külső javítást. Fehérrel körbefestjük úgy, hogy a szem körül egy vékony fekete csík maradjon (3). Ha az ecsetet a lehetőségekhez mérten a szemhéjjal párhuzamosan húzzuk, akkor nagyon szép egyenletes vonal lesz belőle. Ezt nem lehet mindenhol megcsinálni, többnyire hozzáférési nehézségek miatt. Nem nagyon lehet erre általánosan jó módszert mondani, igyekezni kell minél precízebbnek lenni.

Ha ezzel megvagyunk, akkor még mindig elgondolkodhatunk milyen színeket akarunk majd a figurán látni. A további mélyebben fekvő részekkel kezdve elkezdhetjük felvinni ezeket a színeket. Az olyan helyeket is át kell festeni, amiket az alapozóval megegyező színűnek szánunk. Az arc kifestését nagyon óvatosan a szem környékével kezdjük.

Még mielőtt nagyon elmélyedek a különböző technikákban, néhány szó a festékről. Érdemes a kívánt színből valamire kivenni egy kicsit, majd a tégelyt visszazárni, a kiszáradás elkerülése végett. Én egy régi vízfestékes doboz tetejét használtam sokáig, egy ideje pedig az említett művészboltban beszerzett műanyag palettában dolgozom. Általában a tégelyből kivett festék túl sűrű ezért érdemes hígítani kicsit, mielőtt a figurára felvisszük. Előbb utóbb a tapasztalatokból kialakul mennyi vizet kell hozzátenni, de azért megpróbálom megfogalmazni: Annyira kell felhígítani, hogy a szín még ne legyen átlátszó (például ez sárgánál már nem is működik), de könnyen lejöjjön az ecsetről. Minél sűrűbb a festék annál nehezebb a figurára kenni, egyre egyenetlenebb lesz, nem terül el rendesen. Ha túl híg, akkor meg beül a lyukakba, redőkbe, mélyebb részekbe. Valahol a kettő között kell egy jó középutat találni, ez viszont festékről festékre változó lehet. Az alapszínek felvitelénél figyelembe kell venni a későbbi árnyékolást. Ha például pont olyan színhatást akarunk a festés végére, mint amilyen az üvegcsében van, akkor (ha árnyékolni is akarunk majd) célszerű egy sötétebb árnyalatot felvinni először és majd a későbbiek során ezt világosítani. A sötétebb árnyalat elérése többféleképpen történhet. Vagy feketével illetve más sötét színnel keverjük (a piros például barna lesz a feketétől), vagy van a készletünkben olyan másik szín ami alkalmas ennek egy sötétebb árnyalataként. Ilyen párosítás lehet például a Regal Blue/Enchanted Blue, vagy a Bestial Brown/Snakebite Leather. Ehhez mondjuk jó sok különböző szín kell. Az árnyékolás mikéntjét majd később kifejtem. Érdemes minden páncélt először feketére festeni, kivéve, ha ténylegesen egy fényesre pucolt csillogó páncél benyomását akarjuk kelteni.

Az egyik egyszerű, de látványos technika, ami a páncélokhoz is kelleni fog, a drybrushing, azaz szárazecsetelés. Ez gyakorlatilag semmi más, mint amit jelent, az ecsetet szárazra kell törölni és úgy festeni vele. Leginkább rücskös felületeken jön ki jól a hatása, mint például a láncing. A láncinget feketére kell festeni, ügyelve, hogy minden pici lyukacska, ami a láncok közötti rést jelképezi, teljesen fekete legyen. Se az alapozás, se ólom ne látsszon ki. Ezután valamilyen ezüst színt, például Mithril Silvert, vagy Boltgun Metalt veszünk elő és belemártjuk az ecsetet. Utána egyből le is kell törölni róla, amit lehet, hogy nagyjából száraz legyen. Ez elég fura és nehéz elhinni, hogy van értelme, pedig van. :-) Ezzel az ecsettel csak a felületet érintve, az ecsetet megdöntve, hogy az oldala érje lehetőség szerint, jól "átkenegetjük". A festék így csak a kiálló részekre kerül rá, amitől nagyon jó árnyékhatás keletkezik. Nem csak páncélokat lehet ezzel a módszerrel megcsinálni, hanem például hajat, szakállt, szőrt (persze nem ezüsttel :-), izmokat lehet így nagyszerűen árnyékolni. Egyszer egy félmeztelen törpét teljes mértékben ezzel a módszerrel árnyékoltam és egész jó lett. A módszer eléggé roncsolja az ecsetet, főleg ha már tényleg nagyon száraz és erősen kell nyomni, hogy jöjjön róla festék, úgyhogy érdemes egy elhasználódott ecsetet használni, ha van. Erre valók az emlegetett Drybrush ecsetek a GW-tól, ami vastag és tömpe szőrrel rendelkezik, így sok festék fér bele és némileg strapabíróbb is.

Árnyékolás:
A fenti módszerrel már egyfajta árnyékolást csináltunk. Árnyékolni természetesen csak az alapszínek felvitele után érdemes, mert ha lefestünk egy részt és szépen meg is árnyékoljuk, majd egy másik rész festése közben véletlenül csúful belehúzunk, könnyen a figura sarokba hajításához vezethet. Mielőtt rátérnék más módszerekre az árnyékok mibenlétéről pár szó. Kétféle árnyékhatást különböztet meg a figurafestő társadalom: a mélyárnyékot (lowlight) és a magas árnyékot (highlight). Értelemszerűen a mélyárnyék a mélyen fekvő részek sötétebb árnyalatait, míg a magas árnyék éppen ellenkezőleg, a magas részek világosítását takarja. E kettő szerint a különböző módszerek két csoportba oszthatók. A fentebb említett szárazecsetelés tipikusan egy highlight technika, mert a lényege, hogy a magasabban fekvő részek kapjanak világosabb színt, míg a következő az lowlight lesz és a sötétebb színárnyalattal kezdés is ilyen. Ehhez szükség van egy speciális festéktípusra, amit wash-nak hívnak (nevezik tintának vagy bemosónak is). Ez egy híg, szinte vízszerű festék, melynek célja, hogy az árnyékolni kívánt felületre kenve, befolyik, beül a mélyebb részekbe, anélkül, hogy a magasabban fekvő színeket nagymértékben megváltoztatná. Azonban ha ténylegesen végigkenünk vele mindent, kicsit elkerülhetetlenül lesötétíti a magasabban fekvő részeket is. Azért nagyon jól használható, ha kombináljuk mondjuk a szárazecseteléssel. Vegyünk egy arcot, amit előzőleg lefestettünk Bronzed Flesh-el (bőrszín), a szeme is megvan már és természetesen már mindenhol másutt fent vannak az alapszínek is. Ehhez a legjobb lesz a Flesh Wash vagy Chestnut Wash. Bár ezek a Wash-ok elég hígak néha mégis higítani kell őket, különben túl erősen színeznek és éles színhatárokat hagynak, ami csúf. :-) Elfelejtettem mondani korábban, hogy a festékeket használat előtt jól fel kell rázni és ez fokozottan érvényes a Wash-okra. Mielőtt használjuk őket jól rázzuk fel, mert nagyon le tudnak ülepedni. Óvatosan, nem túl szottyos ecsettel a mélyebb részekre kenjünk a tintából úgy, hogy lehetőleg a tinta határa ne legyen túl éles. (Vigyázzunk mert ha úszik az ecset a tintában, akkor a figura felületéhez érve egy pillanat alatt szétfolyik mindenhová). Ha nincs túl sok tinta az ecseten, akkor ügyes, a mélyebb rész belseje felé haladó, mozdulatokkal a határokat jól el lehet tompítani. Nem baj ha marad, csak ne legyen túl vastag, mert azt nehéz kijavítani. Ezt hagyjuk megszáradni, majd az élesen maradt határokat az eredeti színnel javítsuk ki óvatosan (itt Bronzed Flesh). Inkább egy kicsit hígabb legyen a festék, hogy nehogy visszájára forduljon a dolog és így alkossunk egy másik éles színhatárt. Ha ez is megvan egy világosabb árnyalattal, például Bronzed Flesh + kis Skull White, meg szárazecsetelhetjük óvatosan. Elsőre nehéznek hangzik és tényleg igényel némi gyakorlatot, hogy az ember ráérezzen, azért ez még mindig nem olyan veszélyes. ;-)

Már korábban akartam szólni a melléfestés jelenségéről. Mindenki megnyugodhat, ez egy olyan dolog, ami a legjobb festőknél is előfordul. Gyakran az okozza, hogy a figura bizonyos részei nehezen hozzáférhetőek és ahogy az ember próbálkozik benyúlni óhatatlanul is melléfest. Azonban, ha elég gyorsak vagyunk és a festék nem volt túl száraz, akkor még segíthetünk a dolgon. A festés folyamatából adódik, hogy a festék legtöbbször csak a figura egy kis részén nedves és mint ilyen oldható (az akril festékek száradás után vízben nem oldhatóak többé). Ezt kihasználva egy esetleges melléfestés esetén gyorsan az ecsetünket a vízbe mártjuk és anélkül, hogy leitatnánk a melléfestésre egy nagy csepp vizet rakunk. Ezzel meggátoljuk a száradást és ha a festék még nem száradt meg teljesen, fel is oldhatjuk. A vízcseppet óvatosan egy zsepi sarkával letörölve a melléfestett folt (zömmel) eltávolítható. Az esetek többségében még ez bejön, rosszabb estben csak enyhíti a színt, de már az is sokat segíthet. Ha például egy sárga felületre feketével odapöttyentünk és nem sikerül a fent említett módszerrel eltávolítani, akkor azt bizony nehéz szépen kijavítani. Először le kell fehérrel festeni és utána jöhet a sárga, mert a sárga fedőképessége elég rossz. Ettől viszont gyakran rücskös lesz a festék, ami csúf. :-) (A sárgák és néhány más szín elég híg festékek, valódi színüket csak fehér alapon lehet kihozni).

Mindazon technikák amiket leírok, és leírtam, olyanok, hogy a legritkább esetben sikerülnek elsőre. Minél többet gyakorol az ember, annál jobban átérzi, milyennek is kellene lennie, hogyan is kellene csinálni. Emiatt érdemes ólomfigurán próbálkozni, mert azt könnyű lemosni ha nem sikerül. Nem kell mást tenni, mint beledobni egy befőttesüvegbe és mezei észter higítóval leönteni hogy ellepje. Hagyni kell kicsit ázni (mondjuk pár órát) és egy elhasznált fogkefe segítségével le lehet dörzsölni a festéket. (Ez elég mocskos művelet tud lenni, érdemes valami munkásruhát felvenni hozzá.) A mélyebb részekről nehezebb kikotorni a festéket, de kitartó munkával egész jó eredményt lehet elérni. Ha a fogkefével mégsem sikerül kiszedni valahonnan a festéket, akkor egy vaskosabb tűvel, vagy valami hasonlóval a lehető legjobban ki kell vakarni. Vigyázzunk, hogy a végeredményen ne maradjanak kiálló festékforgácsok. Az nem baj ha itt-ott marad egy kicsi a mélyebb részeken, de az lehetőleg legyen sima. Ezután jól le kell törölgetni, kicsit száradni hagyni és jöhet az új alapozás. Ha tényleg csak a próbálkozás miatt kezdünk hozzá egy figurához, akkor olyat érdemes választani amit könnyű lemosni: Kevés rücskös, redős, részletes felülettel, inkább nagy sima részekkel. Sajnos azért a lemosásra igaz, hogy minél többször csináljuk egy figurán, annál több maradék ragad meg rajta és egy idő után megvastagszik a mélyedésekben, elrontva a finom részleteket. Szóval nem érdemes nagyon sokszor csinálni.

Térjünk vissza az árnyékoláshoz. Már említettem a drybrush technikát és a washokat. Ha ezt a kettőt valaki nagyon jól megtanulja használni, akkor akár gyakorlatilag nincs is szüksége többre, ezekkel is nagyon szép eredményt lehet elérni. Egy kivétel azért biztosan van, ahol nem mindig célravezető ezeket alkalmazni. A nagyobb sima felületek, például páncélok, pajzsok árnyékolásához érdemesebb egy nehezebb módszert alkalmazni, amivel szebb eredményt lehet festeni. Nem olvastam vissza a korábbi részeket, de úgy emlékszem, említettem a "building-up" technikát, amikor a sötét árnyalat felől a világos felé haladva egyre keskenyebb csíkokat festünk az árnyékolandó felületre. Ezt gyakran alkalmazzák nagymennyiségű figura festésénél. Ritkán fordul elő Mordheimben, de vegyünk például egy 10 fős Space Marine osztagot. Színben ugyanazok, néha még formára is. Az illető lealapozza és lefesti az alapszínekkel mindet. Az árnyékolást csak akkor kezdi, ha már mindegyiken rajta vannak a színek. Miután ez relatíve hosszadalmas és unalmas művelet, ráadásul nem mindig érdemes a legutolsó golyófogó katonát fullosra kifesteni (hozzá kell tegyem én nem pártolom ezt az elvet), ezért vagy egyáltalán nem árnyékolja őket, vagy egy egyszerűsített módszert alkalmaz. Ez pedig általában az említett "bulding-up" módszer leegyszerűsítése két árnyalatra. Gyakran ennek a kettőnek is az egyikének az alapszínt veszik, így végül is csak egy világosabb csíkot húznak a magas árnyék helyére. Ez nem nagyon szép, de egy tucatfigurának megteszi. Természetesen ilyet újságban nem nagyon látni ("building-up"-ot se nagyon :-), bár az első Mordheimmel is foglalkozó WD-okban volt egy-két példa rá.

A "building-up"-nak egy nehezebb verziója, amikor az árnyékolást úgy próbáljuk csinálni, hogy ne maradjanak éles színhatárok, hanem a színátmenet folytonos legyen. Elég nehéz szóban megfogalmazni hogyan is kellene az ilyet csinálni, de azért csak megpróbálom.

A műveletet elég gyorsan és pontosan kell csinálni, ebben rejlik a nehézsége is egyben. A lényege, hogy nem hagyjuk megszáradni a felvitt festéket, hanem egyből a világosabb árnyalattal is rámegyünk és a két szín közti határt igyekszünk eldolgozni. Érdemes előre kikészíteni a szükséges festékeket és tiszta papírtörlőt, mert gyakran fog kelleni. Én úgy szoktam előkészülni, hogy kiveszek a világosítandó színből is és a világosítóból is (ez gyakran fehér) egy kis tálkára és közel veszem a vizet és a papírzsebkendőt. Először az eredeti színből kenek egy kicsit hígabb réteget az árnyékolandó területre, majd gyorsan jöhet a világosabb. Kikeverek az eredetinél egy kicsit világosabb színt (ha még nincs kész, nem baj, ha elég gyors az ember, akkor nem szárad meg a festék a figurán. Ez fog is kelleni, mert az egyre világosabb árnyalatok felé haladva már nem lesz idő előkészülgetni ;-) és rámegyek úgy, hogy a még nedves festékeket a figura felszínén keverem el éppen csak annyira, hogy ne maradjon csúf határ. Sok gyakorlás és rutin kell hozzá, de megéri. Nem könnyű úgy megcsinálni hogy tényleg egyenletes legyen, de már előre biztosítok mindenkit, aki az első pár próba után a sarokba akarja hajítani a figurát, ne tegye, mert lehetséges! :-) 

Nos azt hiszem egyelőre ennyi elég ahhoz, hogy a téma iránt érdeklődők belekezdhessenek első figuráik kifestésébe. sok sikert hozzá!